Tippek hogy ne akadjak ki ennyiszer a viseljedesere?

Óvónő vagyok, mindent racionálisan, következetesen csináltunk a kezdetektől.

Mindig belevontuk mindenbe, hisz nem hülye, csak gyerek, így igazából túlontúl is okos, képbe van mindennel, szóval olyan kisfelnőttesen látja a világ dolgait. Nem egy mesevilágban él. Aztán mindketten itthonról dolgozunk (vállalkozásunk lett), így igazából sokat vagyunk együtt, egész nap, úgy is érzem, hogy a fejünkre nő, hisz mindent megteszünk, a kisujjunkat nyújtjuk és az egész karunk kell. Kövezzetek meg, nem érdekel, a pofont is kipróbáltuk már. Ordít egy jó sort, hiszti, toporzék, aztán minden a régi, csak a lelkiismeretem bánja. Nem hat. Lerágtuk már a szánkat is. Büntetés se, kivárja az egy órát is, nem izgatja túlzottan. Tesója 2 éves, nem ilyen. Ég és föld a különbség persze. Nincs önkontroll. Most is pl. nézegette a naptárt, mondtam hogy nemsokára anyák napja, számolgattuk, magyaráztam és neki az volt a legnagyobb gondja hogy ő akkor nem kap ajándékot. Csak én és ő is akar, hiába mondtam hogy az az anya és gyermekei ünnepe, az már nem érdekelte, kikel magából, nagyon egoista a világnézete, de ez ennyi idős korban talán reális. Higgyétek el, megvan mindene, anyagilag is jól állunk, szóval néha úgy érzem hogy mi mindent, viszont meg semmit, pedig tanítgatjuk hogy becsülje meg azt amibe vagyunk, mert másokkal nem így van, de hiába. Talán ha érik az esze, idegrendszere és belelát jobban, megbecsüli azt amit kap. Érzelmileg, és mindenhogy.