Ugye normális, hogy úgy érzem megzavarodok?

Tanító vagyok, és be vagyok osztva folyamatosan felügyeletre az iskolában. Az én gyerekeim másik iskolába járnak, és náluk nincs felügyelet.

Egész nap a suliban vagyok, ahol teljes a tébolyda mert minden féle osztályból van gyerek, mindenkinek mást kell csinálni. Aztán hazajövök és itthon van egy pont olyan korú gyerek, mint akikkel vagyok, és egy ovis.

Reggel 6tol este 9ig folyamatosan gyerekekkel vagyok. Hetfotol vasarnapig. A párom nagyon durva beosztásban van a virus miatt, velem vannak ha itthon vagyok.

Nagyon élvezem normális körülmények között a munkám. De akkor befejezm idöben és akkor van pár óra nyugi itthon. Most meg hazaérek, felpörögve itthon vannak (reggel tanulás van, nem tudnak annyit kint lenni), segiteni kell abban amivel nincsen készen, háztartás stb... és akkor még a lelkiismeretfurdaláaról nem is beszéltem. Nem kiabálok, nem vagyok a gyerekekkel feszült. Csak sírhatnékom van. Sem a munkahelyen, sem itthon nincs minőségi idő. Egyszerre érzem azt, hogy a munkában és a magánéletben is megbuktam. Pedig lelkiismeretes vagyok, minden téren. Elegem van :(