Hogy lehet túlélni a visszatérést a munkába?
Életem legboldogabb időszaka az elmúlt 4 év, amit a két év különbséggel született gyermekeimmel töltöttem itthon. De most már vissza kell mennem dolgozni pár hónap múlva. Két és fél órát fogok autózni naponta a munkába-haza járáshoz. A munkaidőm rugalmas, de ennek nemcsak pozitív oldala van. Nagy a felelősségem a munkámban. Mindezt régen könnyedén megoldottam, megvolt hozzá a lelkesedésem, az elhivatottságom, nem kellett hazarohannom, élveztem amit csináltam. Csakhogy most semmi lelkesedést nem érzek, sőt, irtózom a gondolattól is, hogy megyek dolgozni.
Csak arra tudok gondolni, hogy vége a gyerekeimmel töltött felhőtlen, boldog, játékos napoknak, és hogy mi lesz velük az oviban, bölcsiben. Kisovisom eddig félnapos volt, ezt is azért, hogy többet tudjunk együtt lenni amíg lehet, de közben gyerekek között is legyen. Most már egész napos lesz a kicsim meg bölcsibe megy. El sem tudom képzeni, (inkább a kicsit) hogy mi lesz vele egész nap (legalább napi 8 órát) a bölcsiben. Félek, hogy hogy viselik majd az "elszakadást". Mindenki azt mondja, hogy ők könnyen, nekem lesz majd nehezebb. Már akkor is örülnék, ha ők tényleg könnyen vennék a dolgot, akkor biztosan megnyugodnék, és nekem is könnyen menne. De most egyenlőre folyton ezen zakatol az agyam, már ott tartok, hogy késő éjjel fekszem le, és mégsem tudok elaludni, mert csak agyalok, és félek. Annyira szeretném ezt az utolsó pár hónapot úgy élvezni, ahogy az eddigit is, de nem megy, mert érzem, hogy vége. Hogy lehet ezt túlélni? Másnak is ilyen nehezen ment?
válasza: válasza: válasza:Szia, megértem a lelkiállapotodat, én is ilyen voltam a 2. gyermekem után, pedig nekem csak fél óra az út a munkahelyem és az otthonom között, ráadásul a bölcsi is elég közel volt a munkahelyemhez. Sajnos erőt kell venni magadon és igyekezz nagyon pozitívan gondolkodni, mondogasd magadnak, hogy jó helye van a picinek a bölcsiben, a nagyobbnak az oviban szeretik, játszhat, vigyáznak rá stb., élvezd ki az ovis, bölcsis időszakot, mert amikor a nagyobb iskolába megy, akkor lesz igazán húzós. És még valami, NE lássák a gyerekek rajtad, hogy nehezen válsz el tőlük, ezt tapasztalatból mondom, a lányom bent sírt a bölcsiben, én meg kint és ez így maradt (mármint a lányom részéről) a teljes ovis időszak alatt is azért, mert észrevette, hogy nehezen szakadok el tőle és igen, igaz, hogy az a sírás az anyának szól, mert alig 5 perc után már önfeledten játszott. Egyébként most is izgulok mert most megy elsőbe, de megígérte, hogy nem sír!? Tehát összegezve éld meg teljesen pozitívan ezt a változást az életetekben, cseperednek a gyerekek, megy az idő. Ne aggódjunk feleslegesen, mert így a jó dolgokról lemaradunk.
Üdv. 17 hetes km
válasza: válasza:Csak annyi az egész,hogy még nem tudod elképzelni,hogy hogyan is fog ez működni.Nekem a nagyobb suliba megy a kicsi meg kezdi az ovit szeptembertől,én meg a hónap közepétől nappali tagozaton fogok tanulni...
Én is agyalok,hogy hogyan fog működni,de rájöttem annyi az egész,hogy még nem tartok ott,és nem tudom elképzelni.
Ezt arra alapozom,hogy a nagyobb 2 éves korától dolgoztam 1,5 évet,biztos akkor is agyaltam sokat,hogy vége mindennek,meg minden milyen más lesz.De az az igazság,hogy nem is emlékszem már rá,mert nagyon gyorsan alkalmazkodtunk mindannyian az új rendszerhez.
Kívánom nektek is ezt!:)
Ja és még annyi,hogy én alig várom már,hogy változzon az életünk,mert úgy fogom fel,hogy mindenkinek csak előnyére fog válni.
válasza:Túl lehet élni, sőt....
Én örültem, hogy dolgozni mehettem, jó volt emberek között lenni.
Dolgoztam 6 évet, most megint itthon vagyok, egyenlőre jó, de max 2-2 és fél éves koráig tervezem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!