Anyukák, ti hogy viseltétek a munkába való visszatérést?

Nagyon szeretem a lányom,ennek ellenére én nagyon örültem neki,ez a 4.hete,hogy dolgozom(20 hónapos a lányom).Kész felüdülés.Egy kicsit szabadbbnak érzem magam.

Azért azt hozzá kell tennem,hogy a munkám jövős-menős,pörgős,sok emberrel találkozom nap mint nap.Nekem a 4 fal nagyon rossz volt,annak ellenére,hogy a párom viszonylag sokat vigyáz/vigyázott a lányunkra,amikor pl.vásárolni mentem.Nagyon szeretnek együtt lenni,és teljes mértékben el is tudja látni.

Most családi napközibe jár.

Azért azt hozzá kell tennem,hogy a lányom nagyon barátkozós és nyitott mindenkivel.

Az első hét pityergéssel telt reggel,ennek ellenére mindig szeret menni.3.nap meg ott is aludt,minden további nélkül(én ettől tartottam egy kicsit).

Most már szalad előre ...

Szia!

Én is nagyon féltem, hogy mi lesz, majd ha újra dolgozom. Kisfiam 21 hónaposan ment bölcsibe, februárban kezdtem el dolgozni. Nem mondom, hogy könnyű volt... de könnyebb mint hittem. Tavaly novemberben tudtam meg, hogy vissza tudok jönni dolgozni, nem mertem kihagyni a lehetőséget. Attól kezdve nyomasztott a dolog, már számoltam vissza az együtt tölthető napokat...fájt a szívem nagyon. Volt és van még most is reggelente pici sírdogálás, viszont azt látom, hogy mennyi mindent megtanuklt azóta a pici fiam. Ügyesen eszik, iszik önállóan... és azóta kezdett el beszélni, sőt már vagy 7-8 mondókát is tud. A saját kis korosztályával van, mindenki nevét sorolja a csoportképről. Sokszor hiányzik, de látom, hogy jó hatással van rá a közösség... azáltal, hogy dolgozom, mi is többet tudunk neki adni. Minden együtt töltött időt próbálunk minél tartalmasabbá tenni, sokat kirándulunk, csavargunk. Imádok vele lenni és próbálom úgy felfogni, hogy ennek az időnek is el kellett jönnie, és igyekszem a jó oldalát nézni. Vele pedig semmiképpen nem akarom éreztetni, hogy néha az én szívem is fáj,mert félek megérezné. Ma is alig várom már , hogy láthassam és szétpusziljam a pofiját!:) Minden jót nektek!