Hogy viseltétek a beszoktatást bölcsibe?

20 hónapos a lányom, nekünk gördülékenyen ment a beszoktatás. Én is, és ő is jól viselte. Rajtam kívül azonban minden anyuka parázott, akivel a beszoktatás alatt találkoztam, hogy jajj, ugyan mit csinál a gyerkőc, jajj, összedől a világ, hogy bölcsibe van...Szerintem ha az anyukák nem lennének emiatt feszültek, a gyerekek is könnyebben vennék az akadályt. Egy példa. Én még ott voltam délelőtt a lányommal, volt egy kisfiú, akit már otthagyott az anyukája. A kisfiú játszott, anya elköszönt tőle, bölcsis néni mondta neki, hogy sanyika, anya elmegy egy kicsit, te meg maradsz velem, rendben van? Kisfiú játszik tovább, erre anya nem lelép, hanem még odamegy, fölkapja, puszilgatja, hogy nem leszek sokáig távol, stb. Szinte felhívta a gyerek figyelmét arra, hogy legalább egy kicsit sírjon már, mert mit szólnak, ha csak úgy sírás nélkül ott marad?! Természetesen ezek után sanyika egy fél óráig vigasztalhatatlanul bőgött.

Vessetek meg érte, azt se bánom, de nekem jól esik, hogy kicsit visszakaptam a régi életemből egy szeletkét, és van egy kis időm, amikor akár csak úgy bambulhatok is, nem kell teljes gőzzel anyának lennem. (egy hónapig tart még e nagy "szabadság, utána irány a meló)

Szia!

Én is elég nehezen viselem,amit még az is tetéz,hogy január közepéig vagyok szabadságon,egyik gyerkőc oviba,másik bölcsibe,férjem állandóan dolgozik,így sokat vagyok egyedül itthon:(

Rettenetes érzés,hogy 2 év után nincs kihez szólnom,nincs itt senki mellettem,nem mondom,hogy unatkozom itthon,de nagyon rossz egyedül.

..és az a legrosszabb,hogy nagyon nehéz itthonról elmennem egyedül,megszoktam,hogy mindig legalább ketten megyünk mindenhová,az első gyerkőc után így lettem pánik beteg,nem tudom,hogy viselem el majd az embereket megint:(

Szerencsére nagyon szeret bölcsiben lenni a kisfiam:)