Hogy viseltétek? Csak én vagyok így megzuhanva lelkileg?

Par munkanap utan javul a helyzet, amikor latod majd a gyereken, hogy jol telnek a napjai.

A lanyom 9 honapos, nekem kedden kell visszamenni dolgozni. Mi mar tartottunk nehany napot kulon minden szobajovo "potmamaval", igy nem lesz neki hirtelen rossz, hogy egyhuzamban 5 napig nem lat nappal.

Ezen van a hangsúly, ilyenkor általában az anyukák sajnálják a dolgot, ők zuhannak meg (nem bántásból írom, valamilyen szinten normális reakció), a gyerek meg esetleg átveszi, ha megérzi.

Olyan ez, mikor elesik, és nem is azért kezd sírni, mert fáj neki, hanem mert a szülők érezhetően megijednek, és ez rá is átragad.

Úgyhogy pozitívan kell hozzáállni, hogy milyen jó lesz, a legtöbb gyerek ezt lazán veszi, ha az anyukájuk sem parázik. :)

Az ovis beszoktatást is legtöbbször az anyukák izgulják túl. Nem lesz semmi baj, meséld neki is, hogy jó lesz, más megoldás úgysincs, muszáj dolgoznod, így kár izgulni rajta, mert nem tudsz mást tenni, mint megpróbálni a legjobbat kihozni a helyzetből. És az nem az idegesség.

2 éves a lányom. Augusztustól bölcsi, addig szabin vagyok (van annyi hála égnek)

Mi már nagyon várjuk :) Minden nap elmegyünk a bölcsi mellett, és mondogatom neki, hogy látod milyen sok szép játék, mennyi gyerek és milyen jó lesz. Anyuka hoz reggel, és jön érted délután. Jaj de jó lesz, hogy sokat tudsz játszani majd.

Angyalom már most menne :) Remélem nem lesz számára csalódás.

Nekem is hiányzik már most, de előtte soha nem mutatom, teljesen elnyomom az érzéseimet. NEKI fontos, hogy közösségbe kerüljön. S nem mellesleg ugyebár engem vár a munkahelyem.

Csak szeretném jelezni, mindjárt jönni fognak azok, akik szerint nem ülhet örökké a szoknyádon a gyerek és minek ez a nyavalygás, meg hogy puhányt nevelsz belőle és hogy csak magadra gondolsz, azért akarsz otthon maradni, pedig a gyereknek sokkal jobb az oviban.

Megértem amúgy az érzéseidet, bár nekem nincs hova visszamennem dolgozni, és böli sincs, és ovi sincs, és a férjem is elvesztette a munkáját, szóval szívesen dolgoznék, de ha tudnék, akkor én is biztos, hogy ezt érezném, amit te.

A kedves kérdezőnek, különösen az újabb kommentjére:

Javaslom, nagyon ügyelj, hogy kérj lehetőséget folyamatos beszoktatásra oviba (ezt kötelesek megadni, persze neked is rá kell érned a megfelelő -eleinte korai- időpontokban menni érte), ami legalább 2 héten át tartson; ugyanis a legtöbb 3-4 évesnek nem használ, ha már első naptól otthagyják órákra.

Az hogy milyen ütemben szokik be az gyerekfüggő.Lehet hogy már a 2. napon ott lehet hagyni pár órára lehet hogy csak egy hét múlva.

Amúgy az én kislányom is zárkózottabb volt, nem vegyült soha ill. csak ritkán a többi kisgyerekkel azt is csak 1c óra felengedés után.Ezek tudatában előre féltem a beszoktatástól.Minden gond nélkül már a 2. nap elküldtek.Nézelődtem,kukucskáltam és láttam hogy a kislányom nagyon jól érzi magát:)Azóta mintha kicserélték volna.Sokkal nyitottabb.Csak egy kérdés: Te soha nem adtad le a gyerekedet egy vagy két napra a nagyszülőknek, testvérnek vagy akár a bnődnek? Mert a kérdésedből az derül ki számomra, akkor viszont ez az egész inkább neked lesz nehéz mintsem a gyerekednek:)