Mennyire baj ez? Gyerekeknél tudatosítani, hogy ki az idősebb?

Egy gyerekem van és még ovis, viszont anyaként annyit írok: egy gyerekemben sem erősíteném azt, hogy miben gyenge, csak azért, hogy egy szintre hozzam a másikkal. (Gondolok arra, hogy te a kicsit azért akarod sportra iratni, mert abban gyenge.) Mindkettőben azt erősíteném, amiben jók.

A másik: oké, hogy csak 2 év a különbség, de az egyik harmadikos, a másik elsős, másak az elvárások. Pl.simán lehet, hogy a kicsi azért kotyog bele a másik szobából a versbe, mert nála nincs tétje, nem neki kell megtanulni.

Vigyázz ezzel egyébként, így a rivalizálást erősíted köztük!

Mivel a kicsi korábban hallás alapján tanulta a verseket, nyilván könnyen megtanulja, ha hallja. A nagy agya már másképp áll a dologhoz. 2 év nem sok, de most nagyon sokat számít. Az egyik csak most kezdte a sulit, minden új, minden érdekli, ragad rá az információ. Harmadikban viszont sokkal nehezebb dolgokat tanulnak, más az egész tematikája, sokkal összetettebb.

A kicsivel is le kellene ülni időnként gyakorolni, higy szokja. Neki nem most kell, hanem azért, hogy ne 2 év múlva legyen neki újsonság, hogy nem hullik azonnal az ölébe. Most kell megtanulnia tanulni, mert ha erre nem figyeltek, akkor később lesznek nehézségei, mert addigra már hozzászokott, hogy nem kell dolgoznia az eredményért. Nem kell sok. Csak pl írjon pár sort naponta, adj neki feladatot az aznapi tananyag alapján. Így neki is kell dolgoznia az elismerésért.

Nem kell túldramatizálni a nyagy sikereit, és elbagatellizálni a kicsi eredményeit sem. Ez a kicsiben tud törést okozni, hogy az ő ötöse miért nem ér annyit, mint a tesóé.

Nem tartom jó ötletnek azt sem, hogy együtt sportoljanak. Csak a kettejük közti versenyt erősíti. Ha két külön szakkörre járnak, kiegyenlítődik a dolog, mert nem lehet őket összehasonlítani. Én inkább erre figyelnék oda.

Minket anno a szüleim együtt írattak be karatéra. A tesómat azért, mert duci volt, hogy fogyjon, engem meg azért, hogy erősödjek. 3 év van köztünk. Nekem jobban ment, a tesómnak kevésbé. Engem hamarabb vitt az esző versenyre, a tesóm meg kudarcnak élte meg, és abba is hagyta. Hát nem sokat javított a kapcsolatunkon.

Az iskolai eredményeinkben is volt különbség. Ő évvesztesként akkor lett elsős, mikor én ötödikes. Harmadikig jobb jegyei voltak, mint nekem aktuálisan felsőben, és ezt meg is kaptam rendszeresen, hogy a kicsi okosabb...nem, csak neki könnyebb volt a tananyag. Ha a bizonyítványainkat összehasonlítottuk, alsóban egyformán teljesítettünk mindketten.

A legnagyobb szakadékot tudja okozni két testvér között az összehasonlítgatás.

Kérdező, sajnálom a helyzeted, nem sok szimpátiát kaptál. Legyen annyi pozitivitása ennek a kérdésnek, hogy ezek szerint nem sokan tapasztalják meg ezt a szituációt. (Gondolom, hogy az örömkönnyes példában direkt túloztál, hogy érzékeltesd, NEM szeretnél különbséget tenni a két gyerek között.)

Nálunk még kicsik, de már látszik, hogy hasonló a helyzet (most még nincs sértődés, meg “lenézés”, stb.), de már volt pár helyzet, amikor elgondolkodtam, vajon hogyan kellene/hogyan tudnám ezt később kezelni, hogy jó legyen mindkét gyereknek. Tehát teljesen megértelek. Nálunk volt olyan, amit a nagyobb hetekig próbált elsajátítani, és amikor végre sikerült neki, aznap a kicsi is megcsinálta. Láttam a nagyon, hogy neki is feltűnt ez, így kicsit visszafogottabban, de a kicsit is megdicsértem, hiszen neki is jár a dicséret, ha valamit elsőre csinál, de közben láttam a nagyon, hogy picit mintha bántaná a helyzet.

Úgy veszem észre, valami alapja csak van az öt szeretetnyelvnek, és ha mi magunk is szeretjük, ha dicséretet kapunk (ez elég egyértelmű módja annak, hogy elismerik a munkánkat, képességeinket, stb.), akkor mi is dicséreteket fogunk osztani. (A cél pedig az lenne a könyv szerint, hogy a hozzánk közelállókat kiismerjük, és az ő szeretetnyelvükön közelítsünk feléjük.) Lehet, hogy sok válaszolónak nem ez a szeretetnyelve, hanem például az érintés, vagy ajándékozás. A családomban van, aki furcsán néz rám, mert szeretem megdicsérni a gyerekeket, de rájöttem, hogy csak nem egyformán mutatjuk ki az érzéseinket, és ezért idegen számára, amit teszek; míg olyanok is vannak, akik azt is üdvrivalgással fogadják, ha hónapokkal ezelőtt elsajátított dolgokat csinál a gyerek (ezt sikerült visszább venni).

Sok sikert kívánok neked, hogy jól tudd kezelni a helyzeteket.

Ugyanebben a helyzetben vagyunk. 1,5 ev van koztuk. A nagy gyenge tanulo, ertsd kuzdunk a 4esert ALSOBAN.A kicsi kituno tanulo, szorgalmas is, de fele annyit nem tanul. Es most a harmadikat is a kicsibol kirazza, azt amivel a naggyal kuzdottunk.

Nalam ellenkezo nemuek. Megmondtuk az igazat az elso pillanattol kezdve, a kicsinek jobbak a kepessegei, DE: a nagy meg mas teruleten ugyesebb (sport). Ez van, ilyen az elet. Van aki szepnek, okosnak, szorgalmasnak szuletik, tamogato, rendezett szuloi hatterrel. Mas fele ennyit nem kap az elettol, mert nem volt szerencseje. Ennyi. De szorgalommal, kitartassal, akarassal barkibol barmi lehet. Ezt jo minel elobb tisztazni a fejukbe.

A masik, szerintem is kicsit tultolod. Ha dogat irnak, max. egyszer eszbe jut napkozben, h remelem nem benazza el. Oromkonnyekben meg sosem tortem ki, de mi a 4esre hajtunk, es meg ugy sem. De ha veletlenul 5ost ir, akkor sem. Orulok nagyon, meg is dicserem, de ennyi. Amugy ugyanannyira orulok mindket gyerekem jo jegyenek.

Nekem nincs két gyerekem, csak azért írok, hogy szégyellje magát néhány válaszoló, nem értem ezt a GYIK-et, minden normális kérdésnél akad egy-két troll, aki szétgyalázza az egész témát.

Aki szerint gyerekjáték az alsó, annak még nem volt dolga gyengébb képességű tanulóval. Én épp múlt héten fakadtam sírva szó szerint, amikor megláttam, hogy 3-ast kapott a gyermekem matekból. Végre meghozta gyümölcsét az a rengeteg küzdelem. Erre online oktatás lett, hát megint vissza fog esni az eredmény. :(

Sokszor egy matek 2-esben több küzdelem, tanulás van, mint annak, akinek csak elég kicsit figyelni órán, és mindent tud.

Nehéz helyzetben vagy kérdező, nem gondoltál arra, hogy konzultálj egy pszichológussal?

Ismerősi körben van ilyen helyzet, ott a kiscsaj kenterbe veri a nagyot. Odáig fajult a dolog, hogy tavaly tavasszal, a digitális oktatás alatt ugye otthon voltak egész nap együtt. Végig veszekedték a napokat. Az anyjuk már nem is engedte őket együtt sehova, mert a kicsi olyan önbizalomra tett szert, hogy a nagy összes barátját elorozza a nagy elől. És az a durva, hogy a kiscsajból már most látszik, iszonyú sokra fogja vinni, fantasztikus beszélőkéje van, kitűnő tanuló, imád tanulni, valami fenomenálisan táncol, és sajnos ő ezzel maximálisan tisztában van. Ők most pszichológushoz járnak, de nem beszél róla anyuka.

Megfontolnám a helyedben szakember segítségét.

Szia. A probléma nem egyszerű. Te azt a megoldást választottad, hogy a kisebb lányt visszafogod, a korára hivatkozva, de nem mindig jogosan.

Szerintem ez később rossz testvéri viszonyokat eredményezhet. Én azt gondolom, hogy a nevelésben érdemes őszintének lenni. Lehet a verstanulásnál azt mondani, hogy ne szóljon közbe, hiszen ezzel zavarja és idegesíti a másikat. Empátiára kell nevelni a kicsit, nem tiltani neki dolgokat. Lehet azt mondani, hogy mindenkinek más az erőssége, másban jó. (Mindenkinek a saját képességeivel kell együtt élnie. A kitartást, a tanulás képességét valószínűleg a nagyobb gyereked fogja jobban tudni. És ezt ne becsüld alá, a kitartás az egyik legfontosabb az életben boldoguláshoz.)

De nem kioktatni akarlak, mert értem, hogy ez bitang nehéz helyzet. Csak nem kéne a testvéri kapcsolatukat tönkretenni azzal, hogy elnyomni igyekszel egy problémát.