Mennyire baj ez? Gyerekeknél tudatosítani, hogy ki az idősebb?

Szerintem jó, hogy figyelsz erre, és alapvetően helyesen csinálod. Viszont ide nagyon érvényes az, hogy nem csak egy helyes út van, és biztos, hogy nincs tökéletes. Mire kialakítod azt a rendszert, amit a legjobbnak ítélsz, máris változhatnak az erőviszonyok. A gyerekek annyit fejlődnek ilyenkor, és olyan gyorsan jöhetnek a változások is, hogy követni is nehéz. A kicsinek lehet, hogy most nagyon megy minden, de ki tudja, mi lesz az, ami majd nehézséget okoz. Lehet, hogy a szorzás, az osztás, a törtek, vagy akár a fogalmazás, stb. Első-másodikban még szinte az osztály fele csodagyerek, aztán sokan nem értik, hogy 3-4-5. osztályban hova tűnt az előny a többiekkel szemben.

Azt jó ötletnek tartom, hogy az erősségeiket próbáld kiemelni, és azokkal foglalkozni. Az összehasonlítást egy gyerek sem szereti, én is utáltam ilyen idős koromban, mikor azt kellett hallgatnom, hogy bezzeg a szomszéd gyerek rendet tart a szobájában, meg jobb tanuló, stb. Ezek nagyon károsak, a saját példámból tudom.

1es: azért a gyerekek se hülyék, látják mennyi időt tölt a másik a tanulással, 2x elolvassa és tudja fejből a verset, stb. nyilván feusztráló, hogy menne játszani a nagyobb is, de még nem mehet, mert nincs kész a lecke, a kicsi meg már játszik.

megértem a problémát, es nem feltétlenül a szülő generálja.

kérdező! érdemben nem tudok tanácsot adni, hiszen még nincs gyerekem se, nem hogy 2 iskolás korú. de azt el tudom mondani, hogy nálunk mi volt. bátyám 5 évvel idősebb nálam. amikor ő az elsőt kezdte, engem már érdekelt a tanulás.. amikor ő az abc-t tanulta, mondogatta hangosan, én ismételtem. előnyből indultam, de alapvetően jobb tanuló is voltam. nem emlékszem rá, hogy ebből bármi feszültség lett volna köztünk. ellenben mi iskolában voltunk napközben és délután is, fél 5 körül értünk haza, és saját szobánkban írtuk a leckét ha volt. szóval ilyen téren nálunk nem látszott annyira hogy a másik mit csinál, játékban se feltétlenül kerestük egymást, addigra ő autózott, én babaztam 😀

Azt mondod, hogy a kicsi nem tett semmit a jobb képességekért... A nagy viszont semmit nem tett, a koráért. Egyiken sem múlt semmi.

Az semmit nem bizonyít, hogy az első osztályt kirázza kisujjból. Ez elég sok gyereknek megy. Viszont az, hogy ekkora különbséget generálsz köztük, az igenis lehet káros.

A kicsi elnyomva érezheti magát, ha képes lenne valamire, de nem hagyod neki. A nagyra meg nyomásként helyeződik az, hogy ő az idősebb, neki több a felelőssége, több a dolga, míg a kicsit kíméled. Kicsik még ehhez. Mindketten.

A kornak és a tiszteletnek semmi köze egymáshoz. A tiszteletet ki kell érdemelni tettekkel. Nem jár automatikusan, csak mert valaki hamarabb ért meg petesejt korában.

Minel kisebb a gyerek, annal gyorsabban memorizál ismétlések után. Az én gyerekem 3 évesen valami jogi paragrafust ismetelt el a hugom utan. Nem nagy cucc.

Ha a naggyal tanulsz, csukd be ah ajtót a kicsire. Még komolyan, hagyd abba a dicsergeteset