Mennyire lehet rossz idősebb korában ha most mindent a jó jegyek köré építünk?

Bátyám is ilyen volt, mindig kitűnő. Ha nem élvezte volna akkor nem csinálja, de szerette. Van élete, van hobbija és sikeres a munkájában is.

Attól, hogy jutalmazzátok a jó jegyekért még hidd el, nem csinálná ha nem élvezné. Hány olyan gyerek van akinek bármit ígérnek a szülei akkor is letojják a tanulást.

A lányom is mindig kitűnő volt, versenyekre járt, imádta. Szerette a felkészülést, az izgalmat és a siker érzését. Aztán külföldre költöztünk, itt nincs olyan sok verseny, és hiányzik is neki. Már hetedikes, de most is kitűnő, pedig nem az anyanyelvén tanul.

A volt osztálytársaim, ismerőseim közül a néhány talpraesett, nagyszájú vállalkozón kívül az él jól, aki szorgalmas volt és tanult. Van mérnök, jogász, ügyvéd, orvos, programozó, meg vannak a bolti eladók, irodisták. Az nem baj, ha nem kitűnő valaki, de ha lusta, motiválatlan és megelégszik a középszerűséggel, akkor az élete is olyan lesz.