Mennyire baj ez? Gyerekeknél tudatosítani, hogy ki az idősebb?
2 év van köztük. A nagyobb 9 éves. Azzal hogy a kisebb iskolás lett nagyon sok dolog megváltozott. Sokkal jobb képességű mint a nagyobb, pedig a nagyobb is kitűnő. De a kicsi valami hihetetlen. Míg neki elsőre megy minden, addig a nagyobbal mindent gyakorolni kell.
Láttam, hogy bántja ez a helyzet a nagyobbat. Rendesen érződött, hogy kisebbségi komplexusa van emiatt. Hiába mondtam, hogy nem érdekel, hogyha nem sikerül valami. Hiába nyugtattam, hogy őt pont úgy szeretem mint a kisebbet. De azt sem lehetett, hogy a kicsit nem dicsérem amikor annyira ügyes. Ezért egyszer eljött az a pont, hogy abban láttam a megoldást, hogy az élet más területein (ahol a nagyobb az életkorából adódóan ügyesebb), kiemeltem, hogy ő a nagyobb. Bizonyos dolgokat megengedtem neki, mondván, hogy neki már lehet. Máskor apró helyzetekben nem én segítek a kicsinek hanem megkérem a nagyobbat. Vagy pl ha hosszabb időre "valamiért ki kellett mennem az udvarra", akkor mondtam a kicsinek hogy szót kell fogadjon a nagyobbnak. A férjem szerint túlzás ez mert csak 2 év van köztük. (Olyat sosem bízok a nagyra amihez éretlen, inkább a kicsinek nem engedek ezt-azt amire mondjuk képes lenne.)
Mi baj lehet ebből? Végülis tényleg ő az idősebb. Legyen benne tisztelet felnőve és ne nézze hülyének! A nagyobb meg igenis érezze azt, hogy van egy kisebb testvére, akire "vigyáznia kell". Nyilván nem szó szerint. Szerintem ez a normális alapvetően. Amit most csinálok azzal csak ezt erősítem. Ráadásul nem akarom, hogy a kicsi elszálljon magától, lenézve a nagyobbat. Ehhez nincs joga! Az hogy ő jobb képességű az nem rajta múlott. Mert szorgalomról eddig beszélni nem lehet nála. Semmit nem kell csinálnia ezekért a jegyekért.
Szerintetek a férjemnek van igaza?
+ akinek már iskolás mind a két gyereke: hogy lehet oldani ezt a helyzetet, hogy az egyik jobban tanul? (Erre kérem csak az válaszoljon, aki benne van ebben! Nekem is voltak elképzeléseim, mielőtt kialakult ez a helyzet. De benne lenni teljesen más!)
"A nagynál örömkönnyekben törünk ki, ha 5ös a nyelvtan, mert annyit készültünk rá, a kisebbnek meg mondom, hogy "ja jól van, nekes tudjuk, hogy megy."
Nos, ennyire nem lehetsz idióta. Ügyes vagy kisfiam pont elég mindkettőnek.
12es! Van iskoláskoru gyereked?
Mert a nagynál igenis, akkora öröm egy 5ös nyelvtan, hogy nen is tudom, titkolni az örömöm meg nem is fogom. Ez viszi előre a nagyobbat, hogy látja, hogy milyen büszke vagyok rá. Kell neki, szüksége van rá, hogy meg legyen dicsérve. Meg amikor tényleg annyira odateszi magát, készül. Intézzem el, annyival, hogy ügyes vagy kislányom? Hát nem fogom... EGYIKET SEM!
Térjünk vissza erre, ha iskolába jár legalább két gyereked! 😉
(Ma már nem olyan az iskola, mint a mi időnkben volt. Egy átlagos képességűnek igenis vannak kihívások pl magyar nyelvből.)
Egy gyerekem van és iskolába jár.
A magyar nyelvtan nem változik, az alapok ugyanazok. Általános iskolában nem tanulnak olyat, amit egy átlagos képességű gyerek ne értene meg. De a te dolgod, magasztald az egekig mindkettőt.
Szerintem jár a dicséret, ha készül, ha próbálkozik. Sőt, amikor dolgozatot ír, rengetegszer eszembe jut az nap.
A kicsinél ez nincs. Neki tudom, hogy megy. Nem is kell készülni vele.
Mondjuk elég erős iskolába is sikerült íratni őket. De nem bánom, mert szeretném, ha majd továbbtanulnának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!