Mit reagálnátok ebben a helyzetben? Egy idegen fölkapja a gyerekedet a játszótéren, amikor elesik?

Mondjuk megkoszonom? Nem felhaborodni kell, hanem megkoszonni.

Bezzeg ha senki sem segit az is baj.

Én szólnék érte, de nekem nagy a pofám. Közölném, hogy azonnal tegye le a gyerekem. Engem nagyon idegesít ez a hozzáállás, idegen gyerekhez, de még kutyához se nyúlok, hacsak nincs nagyon nagy baj, akkor is előbb kérdezek.

Egyébként az öregekkel nálunk is csak a baj van a játszón. 4 típust figyeltem meg:

a) aki nem tudja felmérni a veszélyt. Leküldi a 2 évest a 10 év felettieknek tervezett csúszdán (baromnagy tábla kinn van szöveggel, bábu mérettel, hogy ha ennél magasabb vagy, csak akkor csússz le), beülteti az 1 éves, láthatóan instabil gyereket a nagy hintába, meg a csúszkára, és a gyerekre keni, ha baleset van, a helyi elsősegélyes nénit meg elküldi a búsba, ha előjön a zokogásra.

b) amelyik azt képzeli, hogy egy hatalmas óvodában van, és ő mindenki óvónője, beleértve a szülőket. Borzasztó. Mindig elszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy menye/veje van. Ő az, aki felkapkodja más gyerekét csipcsup vélt ügyekkel, és nem érti, hogy a 15 hónaposom azért üvölt, mert egy idegen taperolja maszkban, nem pedig azért, mert a téli overálban fájt neki elesni azon a gumi eu konform padlón.

c) amelyik csak pofázni jön. Leül egy padra, és aki épp arra kolbászol, ahhoz elkezd beszélni. Lerázhatatlan, és megsértődik, ha helyzetben rászólsz a gyerekedre ahelyett, hogy vele foglalkoznál. "Hagyd, aranyoskám, majd rájön magától/majd megvédi magát/majd megvédi magát a másik". Minél fiatalabb vagy, annál jobban rád telepszik. Egy idő után gondolkodsz, hogy veszel egy rakás ősz hajsprayt, és valami öregbítő sminket feldobva jössz játszózni.

d) amelyik a szülőpótlék. Nem feltűnő, a saját unokájával foglalkozik, aztán együtt azzal távozik. Bár több lenne, de sajnos nálunk nem igazán jellemzőek.

Ők jobban is aggódnak. Nem tudom, az idős koruk vagy valamilyen generációs ok miatt.

Egy nagymamát biztos nem szégyenítettem volna meg, de hozzáteszem, én sem vagyok az ok nélküli felkapkodás híve. Enyém is esik és megy tovább.

Sípályán kaptam már fel gyereket, de ott a szülőt láttam, hogy nem látta, hogy a gyereke tanyált, a kis törpe meg nyilván nyelvtudás nélkül, az apját nem látta már, marhára megijedt, ott zokogott. Mázlija volt, mert pont beszéltem az ő nyelvüket, és láttam is, hogy kihez kéne leszállítani.

De ez egy nagyon más helyzet. Az anyjától 3 lépésre biztosan nem emelem fel egy idegen gyerekét. Már csak azért sem, mert mondjuk egy szeparációs szorongó gyereknél ezzel kifejezetten ártok. Ez, hogy eltanyál egy hang nélkül a motorral, nem az a helyzet, ahol segítségnek helye, vagy egyáltalán szüksége van, és szerintem nem szabad ezt a határt átlépni. Ha valakinek lóg a cipőfűzője az utcán, szólok neki, de nem kezdem el bekötni. Ha valaki elesik mellettem, megkérdezem, hogy jól van-e, kell-e segítség, de nem teszem stabil oldalfekvésbe se szó, se beszéd, amikor csak megbotlott :D