Az anyja miért bünteti a gyereket nálunk a tanulással?

A gyerekek nem szeretik azt csinálni ami kötelező.. Jobban tenné anyuci ha inkább érdekességeket mutatna a gyereknek olvasásból/természetből stb.. Ha valami érdekelni fogja akkor magától (szívesen) fogja csinálni később jobban utána nézni/olvasni.. Esetleg megalapozhatja a későbbi érdeklődést, mert ezzel a “módszerrel” tényleg csak megutálja a gyerek.

Én pl.: 2.os koromban rengeteget foglalkoztam infóval (apukám miatt) később is ebben helyezkedtem el.

“Az anyja miért bünteti a gyereket nálunk a tanulással?”

Honnan tudjuk, talán beszéljétek meg vele? Még egy semmire se jó "szapuljuk együtt az exet a neten" kérdés.

Istenem..

Nem bünteti, hanem gyakoroltatja, szerintem ehhez a rutinhoz jó, ha hozzászokik, egyébként miből gondolod, hogy nem pont ezért kitűnő??

Én nem csinálnék belőle problémát. A gyereknek megmondanám, hogy annyit csináljon belőle, amennyit jólesik. Az anyjának meg azt, hogy a láthatás ideje alatt játék és közös programok vannak. Egy másodikas gyerek hét közben simán meg kell, hogy tanulja a leckét. AZ ANYJÁNÁL.

Amúgy nyilván lennék én rugalmasabb is, meg megértem, hogy tanulni is kell, de ha a másik szórakozik velem, én is behúzom a kéziféket és megmondom, hogy övé a felügyeleti jog, vagyis az ő felelőssége, hogy a gyerek tanuljon, nem az enyém. És azért, mert nem tanulok vele, úgysem vehetik el a láthatási jogomat. Aminek természetesen minden percéhez ragaszkodom.

Úristen utolsó, te valami borzalmas szülő lehetsz..

A láthatás nem játékról és pihenésről szól, hanem arról, hogy a másik szülő is részt vehessen egy aprócska részben a gyerek életéből. Majd biztos napi 5-6 óra suli, 2 óra különóra, 1 óra házi után fog anyuka munka után gyakorolni a gyerekkel.. dehogy, kaját csinál, házit ellenőriz és a gyerekével beszélget, játszik, személyes kapcsolatot ápol. Hét végén pedig az egésznapos “szabadidőből” 30 percet kell rászánni a gyakorlásra, hogy a készülés rutin legyen, különben felsőben a gyerek majd koppan és csak lesnek, miért zuhant a tanulmányi eredménye. A szorgalom a legfontosabb, amit az iskolában el kell tudni sajátítani, leginkább alsóban, különben tehernek fogja megélni később.

Egyébként 10 alsós feladat kb 30 perc egy kitűnő, okos gyereknek.

Nagyon tetű dolog annak a nevelési módszerét keresztülhúzni lustaságból(nem akarsz 30 percet a gyerek mellett ülni és dicsérni, bátorítani) és belebeszélni, hogy ez büntetés. Normális szülő jót akar a gyerekének, pláne aki tisztában van a mai iskolarendszerrel, a szorgalomnál nincs fontosabb.

Utolsó, nem anyukádat kellene okolnod, a normális szülő kikérdezi a gyerekétől az anyagot, hogy az tudja e(mondjuk ezt osztályozni..)

És gyakoroltatja pár percet, mert írásban és mellé kimondva(hangosan mondd, amit írsz) egyszerűen könnyebben beépül a tudás a megszokott mozdulatsorral(szavak leírása). Erre épít sok gyerekeket fejlesztő torna is, mondókázás a megszokott mozdulatsorra.

Egyébként ha egyetemen, pláne nehéz szakon a minimumot elvégzi a gyerekem, már túlszárnyalja az elvárásaimat és roppant büszke leszek. Persze akkor is, ha csak szakmát szerez 2essel:)

Felnőttként 20 körül a legtöbb egyetemistának nincs türelme a tanuláshoz, mert ott a felnőtt élet, az egyedülélés, párkapcsolatok, kiterjedt baráti kör, esetleg munka, szabadság, még csak most szakadt rájuk, hozzá kell szokni mindhez, ilyenkor ha valakinek nincs rutinja, nem tud teljesíteni(pl nekem hiányzott a rutin, azért ment rohadt nehezen, pedig ami rutin volt és utáltam, ráhajtani a takarót az ágyra, azt mindig megcsináltam)