Miert van az, hogy az unokaöcsém mikor a szülei nélkül van, és más vigyáz rá, egyeďül is szépen éljátszik, halk, kedves, "jogyerek", de ha vele van az apja vagy az anyja, egyből orditozó, fel-alá rohangáló olykor hisztis, picit agressziv lesz?

A megszokott emberekkel nagyobb biztonságban érzi magát, tudja miért milyen reakcióra számíthat tőlük, ezért jobban el meri engedni magát mellettük.

Mert a szüleitől megszokta, hogy meddig feszítheti a húrt. Idegenektől nem tudja, hogy reagálják le az igazi arcát.

Pontosan így van, ahogy 1-es írja. A kritikán aluli viselkedés a gyermek részéről a bizalom jele. Kb."akármit is teszek, anya és apa szeretnek". A másik, hogy "jógyereknek" lenni fárasztó. Amikor megjön anya/apa, az kb.olyan neki, mint neked egy nehéz munkanap után hazaérni és ledobni magad a kanapéra.

Ez mindig így van. Anyukám szokta mesélni, hogy egy hetes tábor alatt nincs semmi probléma a gyerekekkel, amint belépnek a szülök a kapun, hogy viszik haza őket egyből elszabadul a pokol. Hiszti, feleselés, balesetek stb.