Mit mondjak a gyereknek? Érdekli, hogy hol az anyja.

A párom előző kapcsolatában született egy kislány. Elég viharos volt a kapcsolatuk mikorra 2 éves lett a gyerek. Mégis valamiért együtt maradtak és megfogant a fia is. A terhesség kb felénél azonban újra arra jutottak, hogy jobb lenne külön. Megegyeztek, hogy párom segít a gyerekek körül, de elválnak. Én már csak akkor ismertem meg, amikor megszületett a fia is, 2 hónapos volt, ekkor már külön éltek.

A gyerekeket rögtön megszerettem, és az anyjukkal sem volt semmi. Segítettük ahogy tudtuk. Ha beteg volt a kislány, sokszor én maradtam vele itthon, hogy az anyjának egyszerűbb legyen, nemcsak hétvégén, de pénteken is elhoztuk magunkhoz, miden hétvégét nálunk töltött, ha valamiért nem tudott menni érte oviba, akkor mentünk mi. És az anyja teljesen normálisan állt hozzánk. Szinte már ez a helyzet nem volt normális, annyira meg tudtunk beszélni mindent. Persze barátnők nem lettünk, de a gyerekek miatt, teljesen normálisan együttműködtünk, és sokat segítettünk neki tényleg. És ő sem akarta ellenünk hangolni őket.

1,5 éves volt a kisfiú és 4,5 éves a kislány, amikor azt mondta az anyjuk, hogy haza akar menni (nem magyar származású). Mondtuk, hogy persze, majd találunk egy időpontot amikor mi is tudunk hosszabban a gyerekekkel lenni, de ő rögtön menni akart, azt mondta pár nap. Aztán nem jött. Egyszerűen nem jött vissza. Sokáig a telefont sem vette fel, hiába hívogattuk. Sokáig azt hittük valami baja van, de aztán a nővére hívott minket, hogy otthon van és nem jön, mert mint kiderült azért ment haza mert ott akart munkát keresni.

Azóta sem láttuk, pedig 3 év telt el. Van hogy ír a közösségi oldalon vagy tavaly például írt egy "Boldog karácsonyt!" sms-ben. Nem keresi a gyerekeit. Amikor egyszer hívott, kérdezte a párom, hogy visszajön-e de azt mondta, hogy nem akar, majd egyszer lehet. Erre látjuk, hogy Portugáliában, Kubában nyaral.

Rengeteg jogi problémával hagyott itt minket, ráadásul nem volt egy idegbeteg anya, szerették a gyerekek.

A helyzet az, hogy a kislány valamennyire emlékszik rá, és mostanában foglalkoztatja. Nem napi szinten de igen. Azt olvastam, hogy nem szabad olyanokat mondani, hogy nem kellett neki, de akkor mégis mi mondjak, mikor ez az igazság? Vigyem inkább pszichológushoz? Nekünk teljesen anya-gyerek kapcsolatunk lett. A kisfiúval nincsen gond, nem is emlékszik rá, engem szólít anyának, bár neki is említettük már, hogy nem én szültem őket de ez nem jelent semmit. Őt láthatóan nem érdekli, vagy nem fogja fel. A kislány is anyának szólít (igazából ő mondta, hogy neki rossz, hogy a többiek mondhatják, hogy anya, ő nem, meg valójában én neki az vagyok, aztán arra jutottunk, hogy így nem kell magyarázkodnia, hogy anyák napján nem XY megy hozzá az oviba, hanem "anya", így alakult ki)

Mit mondjak neki? Szörnyű lehet ezzel szembesülni. Tudom nem egyedi eset, ismerek egy ilyen családot még. Velük vegyem fel a kapcsolatot?