A pszichológia állása szerint egy gyereknek hány éves koráig van szüksége arra, hogy az anyja szinte mindig mellette legyen? Érdemes lehet otthon maradni iskolás korig az anyának és csak a nevelésre koncentrálni?

A majomszeretet inkább hátrányos, mint jó.

Teljesen jól lehet nevelni a gyereket akkor is, ha ovis korától dolgozol.

Szerintem a minőség fontosabb, mint a 0-24-es együttlét.

Én négy éves koráig lennék itthon vele ha tehetném. Számomra ez lenne a megfelelő.

Nem tanulmányok alapján, hanem tapasztalat.

Két gyerekkel már végigcsináltam(20 és 12 évesek) , most a harmadik másfél éves.

Erre nincs recept. Ha anyukát frusztrálja, hogy feladta a karrierjét a gyermekért, hiába van napi 24 órát a gyerekkel, ha ideges, ezt érezni fogja a gyerek. Akkor inkább adja be bölcsődébe, és legyen vele együtt délután, de akkor boldogan, kiegyensúlyozottan. Az a gyereknek is jobb.

És fordítva is igaz. Ha valaki egy ősanya típus, és szeretne otthon lenni a gyerekével, hát tegye, bárki, bármit mond. Azért egy iskolás gyerekkel is van dolog bőven. Nekem mindkét gyerekem úgy jött haza a napköziből, hogy nem volt kész a lecke. Még este kellett megírni. Szóval ha 12-13 óra körül kihozod a gyereket, és otthon tanulsz vele, már ha a gyerek ezt elfogadja, akkor az még jó is neki. A délelőtt meg simán elmegy a házimunkával. Ismertem olyat, aki felmondott, mert elsős a gyereke, és segíteni kell neki az iskolában.

Ha meg van 2-3 gyerek, akkor szerintem kifejezetten előnyös, ha otthon tud anyuka maradni. Akkor már annyi dolog van otthon, hogy kifejezetten frusztráló munka mellett. Csak ugye ez először is anyagiak kérdése, mennyit keres apuka. A másik meg az, hogy nem minden nőt elégít ki a háziasszony és anyuka szerep.

A pszichológia jelenleg elfogadott nézetei eleve csak elsődleges gondozót említenek, nem törvényszerű, hogy ez csak az anya lehet, lehet akár az apa is.

Az pedig irreális elvárás lenne, hogy az anya a gyerek 6-8 éves koráig semmi másra ne koncentráljon, mint a nevelésre. Már csak azért is, mert a gyereknek az apjára ugyanúgy szüksége lenne, olyan mégsem szokott felmerülni, hogy MINDKÉT szülő maradjon otthon évekig.

Ez az igazi nagy szinbiózis 1-2 éves korig tart, utána fokozatosan enyhül.

Semmi nem támasztja alá, hogy általánosságban előnyben lennének azok a gyerekek, akiknek az anyjuk végig otthon volt iskolás korukig, az viszont biztos, hogy 3 éves kor fölött már nem elég egy gyereknek, ha csak a szűk családi körben van folyamatosan. Megjegyzem, a nők többségére sincs jó hatással az ilyen hosszú idejű "bezártság", és ami az anyára nincs jó hatással, az a gyereken is lecsapódik általában.

A törvény alapja soha nem a gyerekpszichológia. Hanem gazdasági elvek. Ha nincs pénz bölcsire, akkor maradj otthon a gyerekkel. Ha kell a munkaerő, akkor menj vissza már a gyerek fél éves korában dolgozni.

A gyermekpszichológusok is nagy köpönyegforgatók. Pl. Ranschburg Jenőnek láttam egy riportját, miszerint a gyereknek 5 éves koráig elég az anyja. Amikor az MSZP megszüntette a 3 éves GYES-t akkor meg azt nyilatkozta, hogy semmi baja nem lesz a gyereknek, ha 2 évesen beadják bölcsibe. Persze, ez mindkettő igaz, csak ki mit akar kihallani belőle.

Utolsó, ez nem így van. Egyrészt, "nyugaton" sem így van, csak ott többen tehetik meg, hogy feladják az állásukat, és ellátás nélkül maradnak otthon, már akinek ez a vágya. Akinek vissza kell mennie, vagy vissza akar menni dolgozni, az jóval hamarabb visszamegy, mint az itthoni nők többsége (3 hónap - 1 év között, kb. ennyi szülési szabi van tőlünk nyugatabbra).

Ráadásul az angoloknál például már 4 éves kortól iskola van.

Itthon pedig nem 5, hanem 3 éves kortól van tankötelezettség, ez már évek óta így van. Lehet alóla ötéves korig felmentést kérni, általában meg is szokták adni, de attól még a tankötelezettség hároméves kortól van alapesetben.