Mi lehet az oka, hogy első osztályos kisfiúnk mióta iskolás sokat hazudik?

Mert fél nektek az igazat elmondani.

Nekem a kisebbik lányom volt ilyen mikor a férjem sokat kiabált vele. Èn azt mondtam neki, hogy ha igazat mond akkor csak beszélünk róla, ha hazudik akkor iszonyat büntetést fog kapni érte!!!! Bevált!

Egyrészt szerintem gyerek függő :) Nekem a nagyobb fiam soha nem hazudott talán egyszer kétszer próbált meg füllenteni de egyből lebukott.

Ezt a viselkedést (mármint hogy igazat mond) mindig nagyon igyekszem megerősíteni, a másik két gyerekem jelenlétében is, hogy így is lássák, ez a követendő.

Tehát nem rögtön leszúrni hogy vmit nem jól csinált stb.

Hanem úgy hogy kifejezem, hogy amit csinált annak nem örülök, szomorú vagyok vagy dühös miatta, de hogy bevallotta azért viszont büszke vagyok rá.

Nála ez teljesen bevált.

A kisebbik fiam (ő a legkisebb) viszont ahogy bekerült a suliba, gyakran kaptam azon hogy nem mond igazat. És megfigyeltem, hogy akikkel barátkozik, azok is szeretnek nagyokat mondani.

Én minden egyes alkalommal igyekszem benne tudatosítani, hogy az amit Pistike mond, nem egészen úgy van, vagy hogy ő is ha nem mond igazat , próbálja meg megfogalmazni miért vágyik arra amit igazságként ad elő.

Általában vmi erős vágy van mögötte (hogy neki is ilyen olyan amolyan kisautója, matricája, kártyája legyen) vagy a büntetéstől való félelem , vagy hogy nem akar felelősséget vállalni a tetteiért.

Ha vmi iskolai teljesítményről van szó , akkor is igyekszem megerősíteni benne hogy nem katasztrófa ha nem 5 ös és hogy úgyis kiderül, nem kell vmi mást mondania mint ami valójában van.

Szerintem amúgy ez a szabálykövetés, a szabályok megtanulásának időszaka, természetes hogy feszegetik a határokat.

Másrészt ahogy az elején is írtam, egyéni sajátosság is.

Nálunk is volt ilyen elsőben. Akkor utána olvasva azt találtam, hogy életkori sajátosság is.

Kicsit persze tesztel is, mint anno a dackorszakban, hogy mik a határok, ügyesebb-e már, mint a főnökség :) De sokszor csak nem bír ellenállni a "rosszalkodásnak" - ami legtöbbször a kortársaknak való megfelelés, rangsori kakaskodás és/vagy a kevesebb mozgás és a sok új szabály miatti "szükségszerű" energialevezetés (utóbbi főleg a fiúkra jellemző). De közben nem fér bele a "jó jedi" énképébe se :), így (egyébként szerintem még valahol nagyon cukin) egy "őszinte" hazugsággal áthidalta magának is a logikai bukfencet - kb. mintha varázsolhatna.

Fogadóórán is voltam (mert behívtak amiatt, hogy ott is elkezdte, hogy "de a másik tanárnéni/szülő/nagymama megengedte", "de megígérted, hogy bevihetem/elmehetek/megkaphatom" vagy az adu ász hogy "a többiek csinálták, ő ott sem volt, csak épp mindig arra járt, hogy megnézze" :) ), kicsit szorosabb kontroll alá vontuk közösen a tanítónénikkel. És megbeszéltem vele, hogy ő jár rosszul, kap kevesebb szabadságot és önállóságot, ha nem lehet bízni benne. Azaz mindig megkérdeztem a másik felet is, hogy tényleg így volt-e.

Igazából amikor látta, hogy komolyan vesszük, pár nap alatt abbahagyta, úgyhogy fokozatosan le mertem építeni aztán az ellenőrizgetést. Azért még akadnak néha "ügyei", de ez volt az a pont, amikor elmúlt ez az intenzíven hazudozós korszak nála.

Nem mindegy, mivel kapcsolatban hazudik... és hogy egyáltalán hazudik, vagy füllent? Azért nem csak árnyalatnyi különbség van a kettő között.

Kérdés az is, hogy végighallgatod-e, amit mond. Lehet, hogy fel sem tűnik neki, hogy nem mond igazat, csak elkalandozik. Vagy azért füllent, hogy mondjon valamit a kérdésedre, pedig már rég nem is tudja, miről van szó, de ugye meg kell felelni a szülőnek is, aki választ vár.

Példák.

Rossz volt a magatartása. Simán közli, hogy nem emlékszik rá, miért lépett le a táblán. Vagy azt mondja, hogy azért, mert a folyosón szaladgált. Közben osztálytársak felvilágosítanak, hogy órán beszélgetett, azért a bünti. Nem hazudott a gyerek, de ő lehet, hogy nagyobb véteknek érezte azt, hogy a folyosón szaladglt, mert tudja, hogy nem lehet, az órai beszélgetés meg fel sem tűnt neki.

Vagy elmeséli, hogy magyarórán kilógtak a büfébe. Csak ámulok és bámulok. Meséli, mi mindent vásároltakm ettek csokit, kakaóscsigát. Osztálytársának volt rá pénze, őt is meghívta. Itt már elönti a gőz az agyamat, és legszíveseben üvöltenék vele, hogy mit képzel, mit szólt a tanítónéni, és egyáltalán hogyan jutott ilyen eszébe... amikoris mielőtt megszólalok, folytatja, hogy aztán az ajtó mellett találtak géppuskát, és kimentek lövöldözni az udvarra... :D Ez volt az a pont, ahol inkább azt éreztem, hogy a magyar tanítóval kell beszélnem, mert lényegében nem volt jelen az óráján a gyerekem, még ha testileg ott is ült.

De simán ferdít, ha verekedés volt, hogy ő nem tudja, miért kapta, semmit nem csinált -de elhiszem, hogy esetleg nem érzi a súlyát annak, amit mondott, és nem akarta csúfolni a másikat, akinek ettől még eshetett annyira rosszul, hogy ütött érte.

Szóval piszkosul nem mindegy, miben és hogyan nem az igazat mondja.