Visszanéztem egy gyerekkori videót magamról. Aggódni kezdtem? Részletek lejjebb.

Szerintem ott van a válasz a kérdésedben. Apád nagyon kicsi hatással volt rád, sokkal inkább női példa volt előtted.

Aztán kamasz korodban a hormonok elkezdtek dolgozni autómatikusan akkor már nem kellett minta, így elhagytad a túlzott lányos beállítottságot.

Részben megválaszolták, kiegészítem csupán. A nemi identitás és a nemi orientáció átlagosan 6 éves korban rögzül a gyermekekben. Addig nem csak, hogy kialakulatlan, de teljesen természetes, hogy még nincs kialakulva. Persze a hatás sem mellékes (nem volt apamintád), de az óvodapedagógiában például teljesen normálisnak tekintjük azt, ha egy gyermek előnyben részesíti a nem pont a biológiai nemének "tekintett / mondott" játékszereket és játékmódokat (pl egy fiú babázik, egy lány imádja az autókat, robotokat), épp úgy, mint ha egy lány kizárólag tipikusan lányos, egy fiú megtipikusan csak fiús játékokkal játszik.

A tapasztalat azt mutatja, hogy pusztán az apamkinta hiánya legfeljebb kis mértékben hat a nemi identitás alakulására (tehát hogy a saját biológiai nemét érzi-e sajátjának idősebb korában a gyermek, vagy nem), viszont még kevésbé hat a gyermek nemi orientációjára (tehát, hogy pl homoszexuálissá válik-e 6 éves korára, vgy bi, vagy hetero lesz-e belőle).

Továbbá, kisiskolás korban még viszonylag képlékeny a fejlődésmenet, nemi vonatkozásban is, bár már kevésbé rugalmas, mint ovis korban. (Pl a 3-4 éves lányok zöme még meg van győzüdve arról, hogy "majd egyszer kinő a kukijuk", a 3-4 éves fiúk zöme meg morfondírozik olykor, hogy vajon mikor vágták le a lányok kukacát, stb.)

A serdülőkorban a nemi hormonok hatására kifejezetté válik mind a nemi iránultság, mind pedig a nemi identitás, bár sokaknál -pl társadalmi nyomásra- rejtett (látens) maradhat évekig (esetleg élethosszig) a homo-, vagy biszex hajlam (de még ilyen esetben is kialakultnak tekinthető, ha tud róla, ha tudat alá van fojtva).