Összetörték a lányom szívét. Mit tegyek?

Ez tenyleg nafyon gáz, hogy szülő létetekre ennyire semmibe veszitek egy gyerek érzéseit. Aztán csidalkoztok később..

Teljesen mindegy hogy ti mit láttok ebbe és tudjátok, hogy a jovoben ennek valószínűleg nem lesz jelentősége, egy gyerek a jelenben él! Plussz, sokkal erősebben, intenzívebben éli meg az érzelmeket, mert a felnőttek még nem törték le a nem törődömséggel, pöcs hozzáállásukkal. Fúj de gázok vagytok.

Arany középút!

Nem kell semmibe venni, de túlságosan felfújni sem.

"Sajnálom, de úgy tűnik nem ő az igazi. Szerencsére fital vagy még, megismersz majd kedvesebb fiúkat is."

Vagy valami hasonló.

"Egyébként nem volt tapintatlan a lányom, csak annyira tipikusan hozta a "tüneteket"..Zavarba jött, nem lehetett a fiú közelében megpuszilgatni, megölelgetni..És mi felnőttek erre mindig nagyon felfigyeltünk. Szerintem ez zavarta ezt a fiúcskát.."

Ez a része viszont ciki. 5 éves ellöki a szüleit egy fiú miatt. Mondjuk nem tudom mikor és milyen intenzitással puszilgatjátok, ölelgetitek, de hogy egy gyors puszi ne férjen bele a szintén még kisfiú előtt. Én nem engedném, hogy ilyen szinten a felnőttet játsza.

Valószínűleg a kisfiú is érezte, hogy ez így nevetséges.

Lehet, hogy nagyon ráakaszkodott a kislány a srácra, nem, vagy miért mondta durván neki, hogy idegesítesz?

Beszélgessetek róla, hogy nem kell máskor ennyire ráakaszkodni másokra, mert nem mindenki szereti, vagy viseli el ezt.

A kis lelkivilágát is pátyolgassátok, fontosak az érzései, de nyilván a kissrácé is.