Mi az elvárt viselkedés egy anyától? Mit lehet és mit nem?
A gyerekem apjától elváltam. A gyerek péntek estétől nála van vasárnap estig. (Nem akartuk heti váltásban a felügyeletet, szerintem sok lenne neki még egy hét nélkülem.)
Amikor itthon van a gyerek, akkor úgy telnek a napjaim, mint egy átlagos anyának. De amikor elviszi az apja a gyerekeket, én nem ülök itthon. Edzésre járok, barátnőkkel találkozok, programokat csinálunk nővéremmel, stb.
A volt párom azonban megjegyzést tett a múltkor, mert amikor nála volt a gyerek, nem tudott elaludni, és én nem vettem fel a telefont. Később láttam, hogy hívott, de miután csak 1x tette, úgy gondoltam nem volt baj, ezért nem hívtam vissza. Aztán amikor visszahozta a gyereket, azt mondta nekem, hogy kisgyerekes anyák nem élnek ilyen életet. Hogy ő eddig ezt elnézte, mert bízott benne, hogy vége lesz. Tény, hogy elmentem egy hétre a barátnőmmel nyaralni, de akkor ők is nyaraltak a gyerekkel (+a gyerekkel is voltam). Mérges lettem, de nem tudom jogos-e. Barátnőm szerint csak féltékeny, mert újra ismerkedek. Mit kellene tennem? Feladni az életem, mert van egy gyerekem, aki még otthon sincs? Vagy én nem tudom... Mi az elvárás ilyenkor? Rossz vagyok ettől?
Semmit sem hibáztál, kérdező.
Hétvégén az apáé a felügyelet. Magyarul: neki kell megoldania MINDENT a gyerek körül. Ha nem alszik, ha megbetegszik, ha anyja után sír. A volt férjed a probléma megoldása helyett át akarta tolni azt rád. Jobb is, hogy nem hallottad meg a hívást!
Mellesleg, ha este fél 9-kor hívott, épeszű szülő este 11-kor semmiképp sem hívja már vissza, mert lehet, hogy addigra pont elaludtak, és csak felzavarná őket. Annak meg mi értelme?
Szerintem nyugodtan mondd meg neki, hogy amikor nálad nem akar este elaludni, te sem hívogatod őt, hanem megoldod a problémát. Próbáljon meg felnőni a helyzethez, hogy ő is szülő, és oldja meg. A saját gyerekéről van szó, basszus!
Ha pedig erre képtelen, akkor ne is akarja éjszakára elvinni. Legyen nála egy hétvégi napon reggeltől estig, aztán kalap-kabát. Ha ennyire töketlen alak!
Mondom ezt úgy, hogy magam is férfi és apa vagyok.
"Magyarul: neki kell megoldania MINDENT a gyerek körül."
Ez igaz. De épeszű szülő, aki tudja, hogy a másik fél nem szextelefonra vágyik, ha hívja, amikor a gyerek ott van azért csak felemeli a telefont és megkérdezi, mi a gond, miért kerestél. Ha te nem, akkor ritka nemmtortodom egy alak vagy
23-ra:
Erre való az SMS nevű, 20 éve ismert szolgáltatás, melyben ennyit leír: "Andris rosszul lett, kórházba kellett vinni. Hívj vissza, amint tudsz." És akkor a kérdező nyilván visszahívta volna este 11-kor is.
Mellesleg a fölvetésed magas labda, mert most a járványhelyzet miatt a szülő nem mehet be látogatni, vagyis az idegeskedésen kívül az égvilágon semmit se tudott volna tenni, hiába tudja meg. Késő éjjel az osztályt hívogatni is öngól, csak egy kiadós leba..st kapott volna. Tőlük is csak másnap reggel lehetett volna érdemi információt kapni a gyerek állapotáról.
Egyébként nevetséges, hogy 20 éven át azért állj készenlétben, mert ha megcsörren a telefon, hátha a gyereked kórházban, halálos betegen/sérülten fekszik.
Mint a példa mutatta, jelen esetben sem volt szó még csak arról sem, hogy belázasodott volna vagy a füle megfájdult volna. Pedig azokat is kell tudnia kezelnie a szülőnek. Súlyosabb esetben hívnia az ügyeletes orvost. Az már csak a sokadik fokozat ha éjszaka közepén kórházba viszik a gyereket. Sokkal reálisabb eset, hogy valami apró probléma volt fél 9-kor, ami utána megoldódott, békésen alszik mindenki, és a legnagyobb marhaság lenne este 11-kor felcsörgetni őket.
És csatlakozom ahhoz, aki fölvetette, hogy nem volt mindig mobiltelefon, sőt 30 évvel ezelőtt vezetékes telefon se mindenkinél, és akkor is voltak elvált szülők kisgyerekkel. Akkor is megoldották, amit meg kellett, és értesítették egymást, amikor szükséges volt. Viszont minden sz..rságért nem ugráltatták a másikat.
nem volt mindig mobiltelefon
de most van. Pont. Nincs látogatás? Ja, akkor nauykának mindenk tudni mindent, igazad van.
Lássuk be, nagyon sok fajta anyuka van.
-van olyan, aki simán elmegy bulizni, vagy konferenciát tartani és tudja, hogy apuka majd úgyis megoldja.
-van olyan, aki nem megy sehova mert mi van, ha valami baj történik és ő akkor pont nem tud majd segíteni. Az ilyen azt gondolja, hogy azért, mert szült egy gyereket, a saját élete már nem is számít. Minden a gyerek körül forog.
-van olyan, aki ugyan elmegy "bulizni", de alig várja, hogy megcsörrenjen az a telefon. Mindig a keze ügyében tartja, hogy hátha hívják már olyan problémával, amit csak ő tud megoldani egyes egyedül. Ha mégsem érkezik meg a várva várt hívás, akkor depis lesz, hogy nélküle is működnek a dolgok. Mekkora szívás már, hogy az az ember, akitől ő elvált mégis képes egy egész napig gondoskodni a gyerekről.
Ezek annyira különböző személyiségtípusok, hogy soha nem fogják megérteni egymást.
Úgy élsz, ahogy akarsz, de vissza kellett volna hívni.
"Később láttam, hogy hívott, de miután csak 1x tette, úgy gondoltam nem volt baj, ezért nem hívtam vissza."
Én vagyok a legboldogabb, ha valaki megszabadít a gyerektől és pihenhetek, "felnőtt életet" élhetek stb. stb. de azért alap, ha az akar tőlem valamit, akinél a gyerek van, akkor megkérdezem, hogy mit akar(t), mert nem vagyok úgy vele, hogy hacsak nem baj van, akkor szarok a fejére a gyereknek, mivel végre nincs itt. Érdekel, hogy miért keresnek, biztos nem
az időjárást akarta megkérdezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!