Ti sem birjátok elviselni a saját gyerekeiteket, most hogy otthon vagytok?

Nekem ma mar biztos megorulok. 3 gyerekem van 1-3-4 osztalyosak. Mindnek egyszerre van oraja minden nap. Kedden kellett venni uj laptopokat mert nem tudtuk megoldani, hogy oran ott legyenek. Szerdan wifi routert erosebbet.

Minden nap megy az orjonges mert nem lehet a baratokkal bandazni, se jatszoterezni. Panelban lakunk naponta 1orat ha letudunk menni. Itthonrol dolgozok 8:30tol 18:00ig ott kell ulnom a gepnel. Csak ezek utan lehet lemenni, az apjuk 7utan er haza, o sem segitseg.

Nem birom a veszekedeseket, nyuglodest, kiabalast siras. Komolyan gondolkodok rajta mennek az iskolai ugyeletbe. Nem erdekel a virus sem csak ne oruljek meg es a szomszedok sem.

Nem a gyerekkel van gond, hanem hogy a családi környezetben kell dolgozni gyerek mellett.... :( Mi emiatt vagyunk ingerültek.

Szenved és mi is szenvedünk. Nem jó ez senkinek. Ha a gyerek kap figyelmet, a munka nem és fordítva...

Pfff. Nem a gyerek őrjíti meg a szülőt, hanem az, hogy dolgozzon otthonról, közben ültesse le az 1, 2 vagy több gyerekét tanulni, meg ugye legyen ebéd is, meg még az összes többi, amit munka után szokott csinálni, azt most egyszerre kell egyidőben, egylégtérben!

Nah, aki próbálta ezt, és szerinte nem kimerítő, fárasztó, az még magának is hazudik!

Te meg foglalkozz a saját életeddel!

Én is megyek, azzal foglalkozom!

Puszcsi

Három gyerekem van, a legnagyobb sincs meg 2,5 éves. A kicsik kb 1 hónapja igénylik, hogy a levegőn ne csak a babakocsiban legyenek.

Belevágtunk egy építkezésbe, eladtuk a lakásunkat (amihez nagy kert volt) és átmenetileg bekoltoztunk egy picike lakásba, ahol nincs kert.

Imadok változatlanul velük lenni, de sokkal nehezebb most. Nincs jatszoter, nincsenek gyerekek, amit a 2,5 éves nem ért és rengeteget hisztizik és sir is utánuk. Ez mindannyiunkat próbára tesz.

Normál esetben napi 4-6 órát a játszótéren vagyunk, rendszeresen járunk babas programokra, ez most nincs és hiányzik mindannyiunknak. Nincs uszoda, játszóház semmi.

Mi mindennap kimegyünk delelott kb egy órát a levegőre (ameddig lehet addig fogunk is menni) A nagyfiú rollerezik, a kicsik a babakocsiban vannak. Nem talalkozunk senkivel csak kint vagyunk, de ez kevés.

Nekem nem kell dolgozni, nem kell tanulásra bírnom egy nem eléggé lelkes gyereket, csak a nap nagy részében egy picike lakásban lekötni három aktív gyereket. Teljesen megváltozott minden, sokkal nehezebb, plusz nem tudjuk mi van, mi lesz ettől mi felnőttek is hiába igyekszünk, frusztráltak vagyunk, amit hiába próbálok elfojtani, biztos érzik a gyerekek is. Megoldjuk mi is, más is, attól, hogy nem négy mindenkinek azonnal és profin (nekem nem megy), meg imádjuk a gyerekeket!

Mert nem tudjátok beosztani az időtöket, azért van!

Meg nem szakadnak a tanulásban most biztos a gyerekek, egy órát tanulsz a gyerekkel, egy órát csinálod a munkádat.

Este amikor hazajön az apjuk akkor lehet csinálni a házimunkát és főzzetek előre 2-3 napra! Lehet fagyasztani, nem most kell 5 fogásos menüket lefőzni! Csak ami gyorsan kész. Ne őrüljetek már meg! Dédanyáinknak még ott voltak az állatok és kijártak a földekre is dolgozni, a gyerekeknek se esett ám le a karikagyűrű az ujjáról, ha besegítettek a munkába!

Tessék nekik feladatot adni! Nem ám csak a punnyadás menjen! Aki unatkozik, annak van ideje hisztizni és depressziósnak lenni! ;-)

"Dédanyáinknak még ott voltak az állatok és kijártak a földekre is dolgozni, a gyerekeknek se esett ám le a karikagyűrű az ujjáról, ha besegítettek a munkába!"

Dédanyáinknak nem volt munkahelye... Meg nagyrészt önellátóak voltak, mivel nem kellett valahol másol 8-10-12 órában helytállni. Kicsit sem hasonlítható a mai világhoz, mikor mindkét szülőnek mennie kell, hogy legyen pénz és étel.