Nyakleves, fenékre csapás belefér?
Kérem, csak olyanok válaszoljanak, akiknek valóban van egy, vagy több kisgyerekük.
Más az internet és más a valóság, azért kérem azok válaszát, tanácsát, akik minden nap harcolnak az otthoni veszekedések, testvérek közötti verekedések, csúnya beszédek, hajhúzásokkal, miként kezelik ezeket?
Mi türelmes emberek vagyunk, a végtelenségig igyekszünk ezeket a testvérviszályokat megoldani, elbeszélgetni, külön szobába küldeni őket, mégis minden nap újra indul, semmi hatása.
Egy dolog működik és vet véget a cirkuszoknak, egy-egy nyakleves és szobába bezavarás. 6 és 9 évesekről van szó. A végtelenségig provokálják egymást, idegesítik, gonoszkodnak, csúnyákat mondanak, néha már elviselhetetlen a helyzet. Ránk is azt mondják dühből, hogy utálnak, elköltöznek innen stb. Elvagyunk keseredve, mert tényleg elszabadult a pokol, viszont nem szeretnénk, ha ezek a nyaklevesek, vagy fenékre csapások rendszeresek lennének, tudjuk, hogy nem ez a megoldás, de nincs más eszközünk.
Egyébként az óvodában, iskolában kifogástalan magatartású gyerekek, akiknek elmondom, itthon mi a helyzet, nem hiszik el. Rendben van, hogy valahol ki kell tombolniuk magukat, kiadni a felgyűlt feszültséget, de ez már az idegrendszerünk és a családi életünk rovására megy.
Mindenhol azt olvasom, hallom, hogy ez a legrosszabb módszer, de nálunk mégis csak ez működik és vet véget a cirkuszoknak. Anyám is mondja, két pofon és nem mer majd így beszélni veletek.
Modern nevelési elvek ide vagy oda, én azt látom, hogy rengeteg gyerek van, aki csúnyán beszél a szüleivel, másoktól hallom, hogy ugyanúgy ölik egymást, mint a mieink, üvöltéssel indul minden reggel stb.
Akkor mi a jó megoldás? Van egyáltalán? Ami a szülőknek is és a gyerekeknek is hatásos és jó?
Nem a könyvekben leírt módszer érdekel, hanem a valóságban kipróbált és működött dolgok. Akiknél ugyanez a helyzet és tudják a megoldást.
Köszönöm.
Nem. A verés nem nevelés, hanem a nevelés csődje. Ha egy nyaklevest lekensz a gyereknek tehetetlen dühödben akár, ÉS rosszkor teszed, ÉS nem kérsz érte bocsánatot, akkor úgy megalázod a gyerekedet vele, mintha egy kristályvázát összetörnél. Csakhogy az összetört lelket nem lehet összeragasztani.
És nagyon szívesen.
Nem fér bele, pedig néha akkorát lekevernék neki, hogy a fal adja a másikat. De akkor se.
Nekem se esne jól ha a férjem lekeverne egy nyaklevest ha hisztis vagyok. Mert mire fel ugye? Ugyanígy gondolom a gyereknél. Azert mert ő az enyém, és kisebb és gyerek, nem alátendelt.
Ráadásul a törvény bünteti. Ha a suliban elmondja a tanár simán jelentheti a gyermekjólét felé. Svédországban pedig börtönnel büntetik. Találjatok ki mást. Kell lennie más eszköznek is a kezedben.
Tudtam, hogy jönnek majd a "soha nem bántom" anyukák, de nálunk ez van, néha kapnak, amikor az apjukat lehülyézik, vagy a kisebb összefirkálja a nagy tankönyvét. Csak otthon van ez, máshol szépen viselkednek. Minden módszert kipróbáltunk már, a beszéd nem segít, csak ideig óráig, aztán indul újra, nem hatásos. A gyámhivatallal fenyegetés meg kissé vicces, megnézném, hogy hány anyát hurcoltak meg még azért, mert a gyerekének a fenekére csapott.... el van ez túlozva.
Szeretjük a gyerekeinket, a legjobbat akarjuk, mindent megadunk, rengeteget foglalkozunk velük, este összebújva számtalan mesét olvasunk, kívülállók szerint mi vagyunk a mintacsalád. Aztán mindig mondom, hogy jajjj, dehogy, ha látnák néha mi van otthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!