Mit csinaljak ha masodik osztalyos kislanyommal nem jatszanak a gyerekek?

Egy odafigyelő tanító megpróbálja a klikkeket fellazítani, pl. olykor változó ülésrenddel vagy ilyen-olyan csoportfeladatok kitalálásával, hogy legyen esélye azoknak is megismerni egymást (mint egy céges csapatépítésnél), akiknek maguktól ez nem jut eszükbe.

De azért sokszor látom, hogy akikkel nem barátkoznak annyira a gyerekek, az nem véletlen - pl. nálunk (játszótér, óvóda, iskola...) van egy egyébként tök kedves fiú, akinek dühkitörései vannak, aztán egy másik, aki szegény nagyon lassú és mindent elbaltáz, pedig majd két évvel öregebb az osztályban, mint a többiek, és egy lány, aki folyton hazudozik és néha lop is, és még sok kicsit "más" gyerek, pl. aki mindig túl hangos és túl közelről beszél hozzám, egy másik folyton megsértődik, és a harmadik, aki csak magában beszél valamit kommentálva, amit csak ő ért... Ne értsd félre, nem a gyereked minősítem látatlanba (és őket sem, néhányan barátaink), de érdemes megnézned kicsit objektívebben, hogy azon túl, hogy a lányod az órán figyelmetlen vagy esetleg zavaró is, mi az, ami miatt nehéz lehet vele egy másik gyereknek együtt játszani. Ha meg csak visszafogottabb, attól még találhat magának szintén molyolni szerető legjobb barátnőt - és simán az is lehet, hogy később fog is, csak most pont ő választ magának olyanokat, akik nem neki valók.

12!

Pedig igaza van. Olvasd el az előtte lévő válaszomat. Nehez ám elismerni, ha az embernek a saját gyerekével van a probléma, nem a környezettel. Ha egy 10-20 közösségben egyetlen barát sem akad, akkor nem a másik 19ben van a hiba, hanem a 20.-ban. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerek kb sorozatgyilkos. De egy figyelemzavaros gyerek bizony nem könnyű a társai számára. Vagy egy ADHD-s . A férjem unokaöccse 24 éves, ADHD-s, iszonyat kimerítő vele még egy fél óra is, úgyis, hogy én felnőtt vagyok és tudom, higy nem kibaxasbol csinálja.

Órán nagyon sokat segít egy pedagógiai asszisztens. Nálunk is csak harmadikban lett az sni-s gyerekek mellé, amikor kijárták a szülők, azóta sokat javult az osztályközösség is.

Te pedig közvetve picit azzal is tudsz segíteni, ha barátkozol a szülőkkel - persze ez sem megy kényszerre, de nálunk van olyan, hogy a szülőkkel vagyok jóban, és a gyerekeink "mellékesen" addig haverkodnak, amíg mi beszélgetünk vagy akár több gyereket hordunk különórára (van, amire én másokét, van, hogy más az enyémet, de olyan is akad, akit rendszeresen hazahozunk, mert a szülei csak fél7-re érnének érte).

Ami egyébként szintén jó ötlet lehet, fejlesztő is és sokszor felér egy pszichoterápiával is, az a sport vagy a művészet vagy a kirándulás, és nagy lehetőség a barátszerzésre is. (Pl. énekkar, rajzszakkör, drámaszakkör, bármilyen zene (amivel később akár zenekarozhat), aztán nálunk nagyon népszerű lányok körében is a foci meg a karate, vagy néptánc, úszás, sakk... ha akad olyasmi, ami érdekelné). Sportnál kifejezetten azt vettem észre, hogy jobban bírják agyilag is, ha heti párszor fizikailag is lefáradnak olyan jó izzadósra.

"igy siman hetedik oraban magyar dolgozatot iiratott vele"

Általános iskola második osztályában egyáltalán miért van hetedik óra?????

Még nyolcadik osztályban is embertelenség lenne!

A kérdező problémája tökéletes látlelet a magyar oktatás abszurd és ostoba működéséről!

(Bocs, hogy kicsit OFF-oltam, de ez kikívánkozott belőlem.)

16!

Azért írtam, hogy nem biztos hogy a kerdezo gyerekénél bejön. Az ADHD kontrollálása nem akarat kérdése.

Goldmund!

Magyarorszagon sok helyen van iskolaotthonos oktatási rendszer alsóban. Ez azt jelenti, hogy a tanórák az egész napra vannak elosztva reggel 8 és délután 4 között. A 7. órát nemhogy kell elképzelni, hogy addig 6 tanóra volt, hanem úgy, higy volt tudom is én 2 matekóra reggel, aztán játszottak egy órát, utána volt egy írás, megint játszottak, rajzóra, és utána a dolgozat. Időben valóban a hetedik ora.

Nagyon átérzem a helyzetedet. Nekem 2 adhd-s gyerekem van.

A kislányomat alsóban kicsinálták a társai, senki nem játszott vele, vagy megzsarolták, hogy majd akkor játszanak vele, ha pl. megver egy másik kiközösített gyereket az udvaron. A tanítónő szerintem még adta alájuk a lovat, mert folyton piszkálta a lányomat tanórákon, lassú vagy, miért nem figyelsz, nem igaz, hogy még mindig nem érted, stb. Mindezt úgy, hogy volt róla papírunk, hogy figyelemzavaros. Egyébként elül csendben, nem zavar senkit. Amikor szóltam a tanárnak, lerázott annyival, hogy a gyerek túl érzékeny, és senki nem bántja, a többiek csak játszanak, ő meg mindenen megsértődik. Úgy láttam, hogy ezzel a közösséggel, és ezzel a tanítónővel én nem tudok zöldágra vergődni, ezért elvittem a gyereket egy másik iskolába. Ott alsóban még jó volt, de most felsőben már megint váltani szeretnék, mert 5.től jött egy csomó új gyerek, le is buktak hozzájuk, és nagyon rossz lett az osztályközösség emberileg. 4-es átlaggal a lányom a 2. legjobb tanuló ebben az osztályban. Azt, hogy sni-s, itt sem veszik semmibe a tanárok, nem segítenek neki, és szerintük bennem van a hiba, mert a gyereknek nincs semmi baja!!!

Ja, de 127-es IQ-val nem ilyen jegyeket kéne szerezni, tud mindent, de van, hogy csak 3-asra tudja megírni a dolgozatot, miközben ki van írva, hogy őt szóban kéne feleltetni. Kb. hetente járkálok be a suliba, de már nagyon elegem van belőlük. Van egy határozatunk, miért nem képesek betartani?!

A fiam, na ő a rosszabb, már oviban is voltak gondok, bár érdekes módon a gyerekek ott elfogadták, volt egy csomó barátja. 1-ben a suliban is, de ott meg a tanítónő volt nagyon szemét, rákényszerítettek bennünket, hogy elhozzam onnan. A mostani suliban a tanítónők nagyon kedvesek, de tényleg, viszont itt meg megint a gyerekek a szemetek. 5 fiú van összesen, és a "vezér" egy rettenetes bunkó kiskölyök, gyakorlatilag ő mondja meg, hogy mikor kit vesznek be a csapatba. A fiamon kívül még egy kisfiú van, akit rendszeresen kiközösítenek, a fiam minden nap sírva jön haza a suliból, egyszerűen megszakad érte a szívem. A tanárral nagyon sokszor beszéltünk, tud róla, beírt az ellenőrzőbe, minden nap beszél ezzel a kölyökkel, de semmi. Annyival elintézi a fiú, hogy te hülye vagy, te nem játszhatsz velünk.

A fiam megint sulit akar váltani, de most 2 évente járjunk másik iskolába? Ráadásul itt legalább a tanárok megértőek. Szemét gyerekek mindenhol vannak, és sni-vel azért nem is könnyű váltani. Mi 3 éve járunk pszichológushoz, és 5 éve gyógypedagógushoz. A pszichológust abbahagytuk, mert több kárt okozott, mint hasznot, én már nem is akarok oda járni. Szerintem a többi gyereket kéne valahogy érzékenyíteni, de sajnos, ha a szülők olyanok, akkor nem sokat tud a tanár sem tenni. A legtöbb szülő elintézi azzal, hogy az sni-s gyerekkel van a baj, és menjen speciális iskolába. Hja, hogy olyan nincs? Az már nem az ő gondja. Közben meg, ha az ő kedves gyermekét is kivizsgáltatná, kiderülne, hogy ő is sni-s. Tuti biztos.

Hogy a szülő mit tehet? Fogalmam sincs. Én mindig mondom neki, hogy itthon szeretünk, de ugye ez ebben a korban neki már nem elég, szeretne korabeli barátokat is.