Mit csinaljak ha masodik osztalyos kislanyommal nem jatszanak a gyerekek?

Elsősorban az osztályfőnökkel beszélj. Lehet csapatépítő jellegű játékokat játszani, érzékenyítő foglalkozást kérni, és mivel vsz ő van legtöbbet velük napközben, ő az, aki a legtöbb ráhatással tud arra lenni, hogy ki kivel mit csináljon.

Amúgy a gyereket is zavarja a helyzet vagy csak téged?

Nálunk is ugyan ez a szitu, csak már 4.-es.Beirattam táncra, de ott is volt már egy össze szokott banda, nem vették be, de azóta is jár táncra, szereti :) egy barátnője van Ovibol, vele találkozik heti 1-2x.Jatszotérre is járunk az öccse miatt, de ott csak hintázik, az ő korosztája nem jár játszira.

Azért szerintem az SNI is közre játszik, nehezebben alkalmazkodik. Mondom neki játsza azt amit a többiek akarnak, ne vitatkozunk... Nehéz , sajnálja az ember, de neki kell barátot találnia!

5-re:

Ahogy olvasom, az az érzésem, hogy a tanárok is, meg az iskolapszichológus is csak le akarják rázni magukról a problémát. :-(

Hasonlóan voltam én is egész óvodás és általános iskolás koromban, tudom, milyen rossz ez.

És persze én is magamban játszottam, mert hát mi mást csinálhattam volna...

Nálatok óvodában még voltak játszópajtásai?

Nálunk az én gyerekem volt amúgy ilyen, bár neki nem volt figyelemzavaros "címkéje". Az egyik ilyen hétfői beszélgetős körben nekiestek az osztálytársai, hoyg azért nem szeretik, mert zavarja az órát, nem tudnak tőle figyelni, órán kívül pedig erőszakos -nem agresszív, nem bántott soha senkit, csak nagyon akart barátkozni és nem fogadta el a nemet. Aznap a tanítónő elmondta, hoyg a gyerekem nagyon sírt, hogy igy letámadták, de egyet kell értenie a gyerekekkel: valóban ilyen a lányom, neki kell változnia. Másnap a gyerek nem akart iskolába menni, de meggyőztem róla, hoyg ez szükséges és megbeszéltük, hogy megpróbál változni. Nem ment könyvben és nagyon sok figyelemre, akaró figyelmeztetésre volt szükség a tanítók részéről, de sikerült. Pár hét alatt már javult a helyzet - órán többnyire első figylemeztetesre nyugton maradt, illetve a tanítónő jelzett neki, ha látta, hogy nyugtalan és sokszor már azg is elég volt. Szabadidős programokban, szünetben sokat ült a tanító mellett, ahelyett, hogy ment volna a többiek után és egy ido utan bizony a gyerekek maguk mentek oda és vontak be a játékba. Nem mondom hogy egyszerű időszak volt. Se a gyereknek, se a tanítónak, se nekem , se ah osztálytársainak, de bizony megoldódott a probléma. Azóta már kamasz a gyerekem és kb második osztály óta egyaltalan nincsenek kapcsolat kialakítási problémai. A nyugtalan természete megmaradt, de ezt az eddigi pedagógusai nagyon jól tudták kezelni. Mondjuk ehhez az is kell és kellett, hoyg én nem estem nekik soha, hoyg a többi gyerek, meg a tanító a hibás, az én gyerekemben semmi hiba nincs. Na és a gyerekkel is elbeszélgettem, hoyg ő nem rosszabb, mint a tobbi gyerek vsak mas es másként kell kezelnie a gondolatait, kicsit alakítani kell a viselkedését. Gyerekpszichiatert is bevontunk anno, ah is sokat segített ebben.

Első voltam