Helyre lehet ezt még hozni?

Helyre lehetne hozni,de mivel nem fogjatok fel mit rontotattok el,így nálatok nem.

Szuper megkaptak mindent ami a tanuláshoz,fejlődéshez szükséges,de mást nem...

Ha nem engedtel volna onalloan dontest hozni, nem fogadtad volna el hogy van sajat velemenyem en is otthagytalak volna 18 evesen.

15 evesen lett baratom,18 evesen hozza koltoztem BEKESSEGBEN mert engem nem tiltottak, hanem neveltek es tamogattak.

Leerettsegiztem de nem eroltettek az egyetemet , elfogadtak hogy en szakmat szeretnek engem nem vonz az egyetem es amit csinalni szeretnek ahhoz nem is kell.

Mai napig nagyonjo a viszonyom a szuleimmel.

Ezt ti rontottatok el.

mondjuk ti is ott bsztátok el, ahol az én jó apám is szeretné, hogy nem vettétek tudomásul, a gyereketek az egy önálló lény, nem valami kis rabszolga vagy robot.

ha valaha bíztatok volna benne, teret engedtetek volna neki, akkor talán mesél a terveiről, az életéről, de persze, ha bezárjátok, parancsolgattok neki, és úgy általánosan leszrjátok, akkor mit csodálkoztok?

nekem is mindent megad az a fsz, van egy csomó márkás ruhám, telefonom, különórám és magántanárom, de egyszer nem kérdezte meg az elmúlt 20 évben hogy hogy vagyok... helyre lehet hozni, ne zaklasd, ne keresd, a rendőrséget meg mit küldöd a nyakára, hagyd őt végre békén. okos lány, ügyes, bátor, az ilyen bántalmazó szitukból csak menekülni szabad

Ott rontottátok el, hogy nem vettétek észre, hogy nem fikuszokat neveltek, hanem gyereket.

"A kicsivel semmi gond, okos, jó tanuló."

Persze, a kicsivel semmi gond hiszen engedelmes,mint egy bólogató kutya. A naggyal viszont az a baj, hogy önálló gondolatokkal, érzésekkel is rendelkezik.

Szülőként egyértelműen megbuktatok, annyit tudtok tenni, hogy a következő 3évben újra próbálkoztok a kicsinél, hátha ott még nincs minden veszve. A naggyal kapcsolatban valaki írta, hogy a testvértől esetleg szerezhetnél információt. Ez jó ötlet szerintem, de próbáld meg nem arra használni, hogy x km távolságból kezded irányítani, mert úgy még azt a kicsit is elveszíted, amire még van esélyed.

Nem csodálkoznék, ha te ugyanaz az anya lennél, aki nem rég egy másik kérdés kapcsán bőszen bizonygatta itt, hogy az ő lánya biztos nem fiúzna 16évesen, mert ő nem engedné és minden percével elszámol...

Tudom, hogy kicsit régi a kérdés, de muszáj válaszolnom :D

Hogy végleg elvesztetted-e a lányodat, azt nehéz megmondani, de az biztos, hogy jó sok mindent elrontottatok a nevelésével.

1. Rögtön a kérdésed első sorában a húgához hasonlítod. Ha ezt élőben is csináltad, akkor biztos nagyon rosszul esett neki.

2. Az, hogy nem akar egyetemre menni, nem a világ vége. A barátomnak még érettségije sem volt 25 éves koráig, és most egy nagyon jó helyen dolgozik, jó fizetéssel. Elég nagy tévhit, hogy muszáj egyetemre menni, hogy vigye valamire az ember.

3. Mi az, hogy nem engedtétek fiúzni? Ha 13-14 éves lenne, akkor megérteném, de egy idő után csak magatokkal szúrtok ki ezzel. Nem tudjátok elkerülni, hogy barátja legyen, és látod meg is történt, csak éppen a hátad mögött. Ha nem tiltottad volna, talán még be is mutatta volna a fiút, és most nem kellene ennyire aggódnod, mert ismernéd, és tudnád, hogy milyen ember.

4. Ha nem a veszekedés után kezdte a pakolást, akkor ez bizonyára csak az utolsó csepp volt a pohárban. Nyilván egy rövid kérdésből nem derül ki minden részlet, de biztosra veszem, hogy nem most kezdődtek a gondjaitok. Emlékezz vissza, hogy mi válthatta ki ezt az egészet, és próbálj meg gondolkodni rajta, hogy min kellene változtatni.

Tudom, hogy nem könnyű hallani, hogy nem voltatok tökéletes szülők, de ha rendbe akarjátok hozni a kapcsolatotokat a lányotokkal, akkor be kell ismernetek, hogy hibáztatok. A túlzott szigorúság sosem vezet túl sok jóhoz. Nekem is szörnyen kontrolláló volt anyukám, sosem vette figyelembe, hogy én mit szeretnék, csak ment a saját feje után, nem is figyelve arra, hogy nekem mire lenne valójában szükségem. Csak annyit ért el vele, hogy a legkevésbé sem bízom benne, semmit nem beszélek meg vele, és 18 éves koromban alig vártam, hogy másik városba menjek egyetemre. Lehet, hogy ti nem rontottátok el annyira mint ő, nem tudom. Remélem, hogy visszakapod a lányodat, de tényleg arra lesz szükség hozzá, hogy őszintén beismerd a hibáidat.