Szülők! Szerintetek miért verik mostanában ennyien a gyerekeiket?
Én úgy gondolom, hogy a verés nem nevelési módszer, viszont van, aminél igenis van nevelő hatása. A szülőnek ismernie kell a gyerekét, és tudnia kell megállapítani, hogy mi a helyes megoldás.
Amikor 10 éves voltam, mindenben hazudtam. Az egész osztály hazudott a szüleinek, nagyon "trendi" volt. Anyukám meg úgy döntött, hogy ha a szép szó nem használ, akkor marad a büntetés más módja, és elverte a fenekem. Ha hazudtam, mindig kaptam. A mai napig teljesen igazságosnak érzem, és valószínűleg ennek köszönhetem, hogy ma már nem hazudok, és nem is bírom a hazugságot. Nem okozott törést, sőt inkább örülök neki.
Amivel nem értek egyet, az a verés, amikor a szülő a tehetetlen dühét tölti ki a gyereken. Na azt nagyon elítélem. A fiamat sem szeretném veréssel nevelni, de szerintem van különbség pl. egy popsira csapás, és egy komplett verés között. Amikor tanulta, hogy konnektorba nem nyúlunk, csak azért is nyúlkált. Egy hétig tanítottam, türelemmel, rászóltam, elmagyaráztam, mutattam, miért nem szabad. Ennek ellenére újra és újra belenyúlt, mintha jó móka lenne. (persze van benne vakdugó, de ha otthon nem tanulja meg, máshol belenyúl olyanba, amibe nincs). Végül feladtam, és amikor újra belenyúlt, rácsaptam a kezére. Nem nagyot, épp hogy. Nagyon meglepődött, viszont azóta nem nyúl bele.
Úgyhogy nekem az az elvem, hogy sírjon inkább azért, mert meglepte a kézre legyintés, mint azért, mert megcsapta az áram.
Azt veszem észre, hogy nagyon el vannak veszve a gyerekek. Olyanokat megengednek maguknak... meg a szülők is! Buszvezető vagyok Bp-n. Nem a 20-30-as tempó híve vagyok. Nameg ha az irodások kapnak benzin megtakarítást.. én nem fogok nekik spórolni. Ami a csövön kifér!! Rátérve a lényegre:
Olyan busszal dolgozom aminek van elöl az a 2 hasznavehetetlen "tálca" (Volvo Alfa Localo) [link]
1: Kisfiú 4-5 éves felszáll az első ajtón, persze ordítva, hogy nem ő nyomhatta meg a gombot. Jó oké ez még elmegy. Utána anyukája leülteti, de nem ül le, szaladgál fel és alá, persze közben haladunk. Majd felmászott a tálcára. Na mondom ebből elég! Megálltam, mikrofonba: kérem szedje le a fiát a tálcáról, mert balesetveszélyes. "kedves anyuka" válasza: Ne a fiammal foglalkozzon, vezessen. Jolvan, hát akkor megyünk tovább. Van egy S kanyar, hát mondom akkor had szóljon. Be 55-el, balra szedem, dől a gyerek jobbra az ablaknak, majd szedem jobbra, dől a gyerek balra és egy nagyon nagy puffanás. Megállok szépen. Elakadásjelző benyom, kézifék behúz, kiszálltam, gyerek ordít a földön, anyja, maga hogy vezet, fel fogom jelenteni. Mondom jó rendben de azt is tegye hozzá hogy én figyelmeztettem. Egy utas előrejött, és igazat adott nekem. Ez is ritka, A következőnél leszálltak, aztán vártak egy másik buszt.
2: Kislány 3-4 éves. Apukával. Rózsaszín kismotorral, elkezdett motorozni fel és alá. Ennek se lesz jó vége, ráadásul havas volt az út. Konkrétan ilyen: http://www.youtube.com/watch?v=cwKL99WbwqA
3:20-tól is érdekes.
Lefele jöttem, éreztem hogy nagyon csúszik, ráadásul ABS is nehezített.
Megkértem az apukát hogy fogja meg a kislányát, mert csúszik az út, mondja rendben meg is fogta kb 1 percig, aztán megint elkezdett motorozni. Utána már nem tudtam figyelni, így is majdnem ledaráltam egy autósort. Nyomtam a féket, csak azt nem vettem észre, hogy ott egy csatornafedél, amiről ugye leolvadt a hó, na mondanom se kell elkapta a kerék, azon tapadt, nagyon nagyot rántott a busz, kislány elesett. Apuk azt mondta: teljesen jogos, és nem szól semmit. Én szóltam!
És még tömérdek ilyen van, látom ez is hosszúra sikerült.
17:43 már miért kéne tisztelni a szülőket vagy az idősebbeket? ...a tisztelet nem jár automatikusan a korral, azt ki kell érdemelni.
(én tisztelem az enyémeket, nem azért írtam).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!