Sokat veszekszem mostanában a lányommal (15). Nem tudom mi történik vele, ez normális, vagy velem van a baj?

kamasz. Ne rémítsd el, a veszekedéssel csak az éred el,hogy tényleg nem csak bevallani, de elmesélni se fog semmit.

mondd meg a véleményed, ha hülyeséget csinált, de minden jelnet nélkül. És próbáld visszaszerezni a bizalmát.

(és emlékezz amikor te voltál kamasz, hogyan éreztél a szüleiddel szemben)

Anyum is sokat veszekedik velem.Közte és köztem talán az a baj,hogy mindketten makacsak vagyunk.Én próbáltam régebben dolgokat megbeszélni vele.Mikor elmondtam a kis titkaimat régebben,akkor másnap reggel mindig visszahallottam lentről.Most jönne az a duma,hogy persze,nem illik hallgatózni.Mégis meghallottam,hiába nem hallgatóztam.Aztán már alig mondtam el neki valamit.Múltkor(talán 1-2 hete) szünet volt az iskolában,és segítettem neki.Mindenbe belekötött,hogy ezt nem csinálom jól,meg azt nem.Persze,hogy nem lesz szép az ablak a két emeletes ház emeletén,ha én takarítom az erkélyről,mikor tériszonyom van!És persze ne felejtsük el azt sem,hogy mindenki előtt leégetett régebben.Voltam egy táborba(mindig ezt mesélte),és az első nap sírva fakadtam este,mert én haza akartam menni,mert itthon jobb volt akkoriban.De már nem azért sírnék néha,hogy hazajöhessek,hanem,hogy hadd menjek már el valahova több napra.Mikor meg nem akarok menni,mert itthon akarok lenni egyedül,akkor gyerünk kislányom,mozdulj már ki.Ezzel szekál mindig.

Az én hibáim pedig,amit beismerek szintén,hogy néha nem úgy szólok neki,ahogy azt kellene.Nem jól kezelem a helyzeteket,nyilván.De hát mit is várnál egy 15 évestől?Csodát nem lehet.Minden bajom van nekem is.Az iskola leköt,annyi gond van ott is,hogy csak na.Lehetetlen ezer fele figyelni.Reggel a buszról már minden ember problémáját fújom.Az osztálytársaim problémáit mindet fújom szintén.Mert nekem mondják el.Összetettebb probléma az egész,itt nem hiszem,hogy akármit is elrontott volna anyám.Nem kellene állandóan szekálnia dolgokkal,és nem a csokival kellene "lefizetnie",hanem a szeretettel.Tudod,velem lehetséges beszélni,de teljesen más nézetem van,mint anyámnak.(egyébként bocsi,hogy tegezlek).Anyám 50 éves én meg 15.Az ő élete egész más volt akkoriban.

Mit lehetne csinálni,hogy ne veszekedjünk folyton?

Azt,hogy ő is engedjen a saját igazából,és akkor én is engedek nyilván.Amikor magyarázok neki,figyeljen oda,mert én is odafigyelek rá.Ne vágjon a szavamba!Nem vagyok drogos,hogy bántson,nem cigizek,meg nem járok diszkóba hétvégente.De van életem!

Annyit hozzátennék,hogy hidd el,mindez változni fog.Csak engedj a lányodnak!Valószínű,hogy akkor ő is másként áll majd hozzád.Nyugodj meg,ez így most normális!

Én sosem veszekszem vele, és általában elengedem mindenhova, ha rend van a szobájába, és ha megtanult.(vagy ha hazajön és utána tanul.) Értelmes gyerek, sokat segít, soha nem veszekszünk.Ha elmegy valahova ő mondja meg hogy meddig akar maradni, de viszont ha nem jön haza addigra, akkor én rögtön hívom, és elmegyek érte.

Minden gyerek más, ahogy minden szülő is.

30.N