17 éves kamaszlányomnak néger barátja van. Ti, hogy viszonyulnátok ehhez a helyemben?

Ez mégis milyen kérdés?! azon kívül, hogy rasszista...

Természetes, hogy minden valamire való szülő félti a gyermekét, és nincs is attól aggasztóbb, kétségbeejtőbb érzés, mikor először bejelenti, hogy párja van. Na de istenem..gondolkozzunk már el, mielőtt leírunk egy ilyen kérdést egy nyilvános portálra. Szerintem némi féltékenység is van a dologban..ezen érdemes lenne merengeni egy kicsit!

"Mindenki válasszon magának párt a saját rasszából. Nem véletlenül érnek többet a fajtiszta kutyák sem. Minden népnek meg van a maga kultúrája (már amelyiknek kultúrának lehet nevezni.) A magyar ember büdösnek érzi a cigányt, a cigány pedig büdösnek érzi a magyart. Ez azért van, mert feromonokat bocsátunk ki. Ez azért van, hogy az ember meg tudja választani a párját, hogy biológiailag miféle ember illik hozzá a legjobban. Ennek lényege az, hogy két rassz ne keveredjen. Van elég fehér fiú, van elég fehér lány. Mindenkinek meg van a maga társa. A fehér emberé pedig nem a MAJOM."

Igen még véletlenül se legyünk azzal az emberrel akivel boldogak vagyunk. A lényeg, hogy fehér legyen.

Ekkora ökörséget -.-

Egyébként ha meg így kéne lennie akkor ebből következik, hogy a félvér babáknak rondáknak kéne lenniük. Pedig nem azok, ők is ugyanúgy néznek ki mint más emberek.

Hidd el, hogy én megértelek, de ne a börszínt nézd, hanem az embert. Elmesélem az én esetemet.

Megismertem egy nagyon helyes fekete férfit, akiröl az elsö pillanatban éreztem, hogy megbízható, normális, kedves ember, és hogy én nagyon tetszem neki. Párszor randiztunk, de én nem mertem a barátságon túl menni. Pont ezért mert néger. Mit mondok majd anyámnak (amúgy 34 éves voltam, szóval gondolhatod, milyen mélyen gyökereznek ezek a dolgok bennünk). Jobban megvizsgáltam a dolgokat és rájöttem, hogy abszolút nem vagyok az a liberális elme, mint akinek gondoltam magam.

Ugyanezt a kérdést tettem föl magamnak: itt van egy nagyon édes, mindenben megfelelö fiú, és nekem az a problémám vele, hogy néger? Ezért nem hagyom magam boldognak lenni vele? Mert mit gondolnak majd mások (föleg Magyarországon, mi Spanyolországban élünk, ö kubai). Azóta együtt vagyunk, született egy tényleg gyönyörü kisfiunk :-) és komolyan kb 2 hónappal azután, hogy elkezdtünk "járni", észre se vettem, hogy más lenne, mint én.

Úgyhogy te is gondolkodj el ezeken a dolgokon, és döntsd el, hogy neked fontosabb-e az elöítéletek és a tradíció vagy a boldogság. Nem olyan könnyü döntés ez, mint amilyennek látszik.

Viszont ha elfogadtad, és a dolgok mégsem mennek jól köztük, ne szürd le azt a következtetést, hogy na igen, a négerek már csak ilyenek, hanem, hogy ö mint individuum ilyen vagy olyan, és ne általánosíts.