Mit képzel ez a gyerek magáról?

Kérdezhetném: te mit képzelsz magadról? (empátia? nézőpontváltás?)

1. te vagy mondjuk a gyerek. felmegyek, lecibállak, akár szó szerint a fülednél mert jöttek mari nénikédék.. ettől megnő benned a tisztelet marinénéd felé, vagy éppen felém?

Magyarán neked megérte volna ezen az áron lerángattatni a gyereket?

2. Elfoglalt volt (vagy nem, csak nem volt hangulata, igazából mindegy). Te meg vagy a felnőtt ember, aki többnek tartja magát ("mit képzel...?" = felsőbbrendűség kinyilatkozása), ergo önjelölt példakép vagy. A nem felnőttek, de főképp a kisgyerekek pedig a látott példákat tanulják el elsősorban, nem a mondottakat, ugyebár... Nem neked kellett volna jó példával elöljárnod, és beköszönni?

3. Elgondolkodtál már valaha azon, hogy mely életkortól vagy/leszel hajlandó egy nálad sokkal vagy kevéssel fiatalabbat egyenrangúként kezelni? Mert az életkorra alapított tekintély elve elég sok sebből vérzik..

Ezeket nem kell személyeskedésnek venni, inkább tekintsd úgy, mintha megadnak tetted volna fel a kérdéseket.

Egyébként pedig sok csalódástól kímélheti meg magát az ember, ha mások felé nem elvárással, ill. pozitív v. negatív előítélettel tekint, hanem pusztán az általa tapasztaltak alapján, és az annak megfelelő energia ráfordításával..

Mely esetben, ha a kölök tényleg semmirekellő pimasz, se a te bajod, így kár rajta pörögni még azután is, hogy hazaértél...

Ha TE mentél hozzajuk akkor miért nem TE mentél köszönni ha ennyire rá vagy kattanva a dologra? Ha bemész egy boltba is megvárod amíg odamegy egy eladó köszönni? Legalábbis engem úgy tanítottak, hogy ha én megyek valahová nekem kell először köszönni...

Mondjuk az is érdekes hogy akkor mész vendégségbe amikor NEKED jó..