Hogyan reagáltak a szüleitek, amikor megtudták hogy vagdossátok magatokat?

Az enyém azért csinálta, hogy kizsaroljon egy új iPhone-t, amit a tanulmányai romlása miatt nem kapott meg.

Hogy reagáltam? kapott egy pofont.

Lanyom elkenyesztetett osztalytarsa csinalta 14 evesen.

A suliban lebukott, kapott egy irdatlan nyaklevest az igazgatotol.

Attol kezdve a kis depisbol ringyo lett, ugy megjott az onbizalma.

Szia! :)

Úgy látom elég sok buta válaszoló van itt, de nyilván nézőpont meg rálátás kérdése. Én még régebben általános iskolásként estem bele ebbe az egész problémába. Nagyon rossz osztályom volt, általában egy erősebb 'felső' réteg akik anyagilag meg egoban is el voltak engedve simán megengedték maguknak, hogy bántság azt aki gyengébb. 20 fős osztály volt. de én a nyolc év alatt körülbelül 4 emberrel beszéltem. Csak, hogy példákat említsek: Lehúzták a dolgaim a vécén, megvertek, bezártak a szekrénybe, kigáncsoltak, vagy hazugságokkal mentek az aktuális oszályfőnökhöz, aki meg nyelte mint kacsa a nokedlit, mert a kis hercegnő meg a kiskirály az osztályba csak igazat mondhat, nameg sokaknak volt protekiciója is, mert a szülője/rokona az isoklában dolgozott. Nagyon elharapózzott ez az egész, nyolcadik végére olyan állapotban voltam, ohgy majdnem a pszichiátrián kötöttem ki. És igen én is vagdostam magam. Nem mondom, hoyg büszke vagyok rá, de így nyolc évet lehúzni nem lehet ép ésszel szerintem. Később az orvos tanására xanaxot szedtem, és gyógyszerfüggő lettem, az se volt egy egyszerű eset. Nagyon hosszú volt az az út ami a gyógyulás felé vezetett, többször próbáltam öngyilkos is lenni, nem volt egy szép időszak. Most 18 éves vagyok, idén érettségizek, az orvosira akarok menni. Sok barátom lett a gimnáziumba, van egy barátom aki rengeteget segített, és már egyáltalán nem teszek a fentiekhez hasonló dolgokat. Csak kellett egy olyan közeg aki befogad, és nem eltapos. :) Szóval aki a depresszióról, szorongásról, stb nem tud semmit, az miért ír ilyeneket? Vannak olyan dolgok amiket ha nem tapasztalsz meg, akor el sem tudod képzelni, hogy milyen lehet annak aki abban éli le a mindennapjait. Amúgy az én szüleim nem nagyon szóltak semmit, konkrétan nem érdekelte őket, mert ekkoriban a különböző betegségek miatt nem tanultam semmit, és nagyon viharos volt a kapcsolatunk. Így ha érdekelte volna is őket, nem mondtam volna el az okát.

Na, figyelj, 9-es és kérdező! Lehet, hogy sok buta ember van itt, de én speciel szakemberként tudok különbséget tenni egy csuklótól felkarig vagdosott kéz, esetleg comb és fültő mögött. Tudom a mögöttes okokat is.

9: ha én lettem volna az édesanyád, kb két hétig lettél volna a fent említett iskolában és ahogy eljöttünk volna onnan, mindenkit pereltem volna és jelentettem volna a szakfelügyeletnél.

Szóval meg kell tudni különböztetni az elkényeztetett kis kölkök érzelmi zsarolását és a valódi neurózis tüneteit.

A kérdés pedig olvasd el. Arra válaszoltam.

(iphonos fiú anyukája - btw pszichológus-szociális munkás)