Ideális esetben egy gyereknek kell tepernie azért, hogy a szülei büszkék legyenek rá vagy csak simán tennie kell a dolgát és normálisan felnőni?

mint irtam mas kerdes boldognak es megelegedettnek lenni es mas dolog kimondottan buszkenek lenni. arnyalatnyi kulonbsegek csupan, nem teljesitmenykenyszer. utobbirol akkor lenne szo ha kikovetelnem a gyerektol vagy teljesitmeny nelkul kevesbe szeretnem. szo sincs errol szeretem ha pusztan csak tanul mint ahogy a ferjem is szeretem es boldog vagyok hogy eltart. neki ez a dolga nekem pedig most a gyerekneveles. de en itthon nem ulok a baberjaimon hanem szakmat tanulok a gyerek mellett hogy buszke lehessek magamra es sikeresebb legyek az eletben. ez nem teljesitmenykenyszer hanem egy egeszseges ambicio. es ez kell hogy meglegyen a gyerekben, igen is, hiszen tobbre kepes mint egy erettsegi vagy egy bolti eladoi szakma. es mielott barki felhaborodna nem az eladokat akarom bantani viszont tegyetek a szivetekre a kezeteket es ugy mondjatok hogy nem lennetek e buszkek ra ha mondjuj a gyermeketek bolti eladoi szakma mellett/helyett elvegzi az orvosit? :) dehogy nem.

aki nem erzi az arnyalatnyi kulonbseget es azzal vadol hogy teljesitmeny kenyszeres vagyok, annak minden tisztelettel mondom hogy valoszinu ez azert van mert az o szulei megelegedtek azzal ha atlagosan teljesit. ez sem gond nem vagyunk egyformak.

Az én szüleim is keverték az ambiciózusra és a teljesítmény kényszeressé nevelést.

Ha rosszul teljesítettem matekból akkor megkaptam, hogy "de ez könnyű". Persze egyébként nem tudták nekem levezetni a feladatot, odáig meg nem jutott el az agyuk, hogy nem attól könnyű valami, hogy rámondjuk, hanem ismerjük a megoldás menetét. Olyan messzire kergettek a matematikával amit mindig is gyűlöltem, hogy észre sem vettem miből vagyok tehetséges, annyira lekötött, hogy egy olyan dologban legyek jó amihez sosem volt tehetségem, hogy a mérnöki szakra (ahol egyébként lehúztam egy évet) készülés mellett bőven ragadt rám annyi bioszból és kémiából csak úgy alap órán, hogy tudtam egy dupla emeltet rakni, hogy felvegyenek az orvosira.

Dupla emelt matek fizikából? Soha az életben nem sikerülne...

Én nem várok sokat :)

Fiam 11 éves,megbízható,illedelmes,figyelmes,érzékeny,segítőkész.Ez már elég ahhoz,hogy büszke legyek rá.

Viszont nem tanul jól,ezért sokszor vagyok rá dühös :)!

Ideális esetben egy gyerekét ismerő szülő büszke arra a teljesítményre, amit a gyereke nyújt. És a szülő nem támaszt túlzott elvárásokat. Legyen néhány dologban kiváló a gyerek, és cserébe lehet magyarból vagy matekból kettes hármas. De legyen hobbija, vagy legyen valamiből kiemelkedő.

És jó esetben a gyerek is szomjazza a szülei elismerését. Ez egy öngerjesztő folyamat, és amiben a gyerek amúgy sikeres, szülői pozitív visszacsatolással még klasszabb lehet. Nekem mindegy, hogy gépészmérnök lesz, vagy autószerelő. De szeresse a munkáját, és boldog ember legyen. Ne az én álmait váltsa valóra, hanem a sajátjait - én ettől leszek boldog...