Normális szerintetek a lányom?
van egy 17 éves lányom,ki nem álhasa a gyerekeket,szószerint undorodik tőlük,de az állatokat imádja.
Kijelentette hogy neki se gyerek,se férj nem kell,öreglány szeretne lenni.
És hogy a élet celjai hogy befejezze a középiskolat,főiskolát,legyen munkája,autója,dán dogja és neki tökéletes élete lesz.
De normális? Én unokákat szeretnék de amikor ezt megmontam neki erre mutaott egy képet egy német dogról hogy tessék itt a unokád...
Most mi a fenet kezdjek vele hogy megjöjjon a épp esze?
Ne írjatok olyat hogy ezváltozni fog mer nem fog....a lányom ha valamit megmond es eldönto hogy úgy lesz akkor megy az után,és a céljai utan
Te ne kezdjél vele semmit.
Nem írhatok olyat, hogy változni fog, olyat sem, hogy nem.
Neked itt már nincs hatásod. Akinek lesz, az egy fiú, aki miatt majd lassan meggondolja magát. Így megy ez. :)
Egyébként 17 éves, persze hogy nagy szavakkal dobálózik, meg ő megmondja. Igen, 2-3 év múlva, majd mást mond meg. Minél jobban erőlteted, annál inkább érzi azt jó döntésnek, amit te ellenzel.
Ne te akard eldönteni hogy ő mit akar mert te esküvőt meg unokákat akarsz.
Én se akarok gyereket mert ki nem álhatom amikor visítanak, és feleséget se akarok max barátnőt mert felesleges dolgonak tartom másrészt ha úgyalakul gördülékenyeben megy a szétválás.
Már ez a vélemyénemy 12 éves korom óta és már lassan 23 leszek.
Egyet értek az előttem szólóval,csak én lány vagyok:D
Én se tudok mit kezdeni a gyerekekkel.Így távolról semmi bajom velük,még ha úgy alakul el is gügyögök velük(a környék összes gyereke oda van a kutyámért:D),de semmi késztetésem nincs rá,hogy nekem is legyen.Én nem vagyok anyának való.Még a párkapcsolatot se mondanám életcélnak,ha lesz lesz,ha nem nem,de számomra a házasság se jelent semmit,nem az szabja meg,hogy kijövünk-e egymással vagy sem.
Az én életcélom az,hogy minél többet utazzak,és minél több kultúrát ismerjek meg.Rengeteget szeretnék olvasni,és tapasztalni.Plusz egy jó munkát szeretnék,ahol vmilyen módon segíthetek az embereknek,aztán visszamenni a kis kertes házamba a kutyáim közé és pihenni,kirándulni,erdőbe járni:D
Aztán remélhetőleg több mint 90 évesen szépen csendben meghalni,bár ezt nem én döntöm el:D
Én egy ilyen kérdésnél nem azt kérdezném, hogy a lányom normális-e, hanem hogy veled mi a szitu. Nem tartod tiszteletben a döntéseit, a háta mögött szidod, te irányítanád az életét, kiraknád a képeit/barátai képét netre vadidegeneknek, és csak azért akarod, hogy gyereke legyen, hogy unokázhass. Az már gondolom, tök nyolc, hogy mit érezne az unoka egy olyan anyával, aki "ki nem álhasa" majd őt...
Szerintem felelősségteljes, felnőtt magatartásra utal, hogyha valaki úgy érzi, hogy egy gyerek nem érezné jól magát mellette, vagy ő a gyerek mellett, akkor nem szül csak azért, mert a társadalom és az otthoniak elvárják. Vannak céljai, amiért gondolom, tesz is. Nem tudom, azzal mi bajod, ha valaki okos és intelligens, bár mondjuk minden kívülállónak más a véleménye...
17 évesen sokan mondják ezt. Megszámolni sem tudom, hány barátnőmtől hallottam már ezt :D Anyukámat pedig én is szoktam ezzel húzni..Pedig én egy percre sem gondoltam soha, hogy egyszer a jövőben nem szeretnék anyuka lenni.
Még 10-20 év alatt megváltozhat a véleménye. De ha nem, az sem baj. Nem kell kényszerből szülni, nem jó sem a szülőnek, sem a gyereknek.
Nem biztos, hogy valtozni fog es talan nem is baj. Nem kell mindenkinek szulni, es a gyerekekert sem muszaj oda lenni.
Az en anyam is amugy ilyen volt, en kirohogtem. 46 eves, ha akar, akkor szuljon meg egy gyereket es foglalkozzon vele. En nem akarok, es nem is a kotelessegem/ feladatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!