Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy nekem így jó?
15 éves lány vagyok. Szeretek itthon, egyedül a szobámba lenni, olvasni, animét nézni stb...
A szüleim, már jó sokszor ki akartak oktatni, hogy miért nem barátkozok, meg hogy biztos, hogy csak a suliban egyedül ácsorgok. EZ NEM IGAZ!! Vannak barátaim, és szeretek velük lenni, de nem kifejezetten érdekelnek a bulik, a piálás, meg az hogy minden nap másik pasival smároljak.
Nos anyáék nem értenek meg, ezért mostanában kénytelen vagyok, elég sokat "ferdíteni a valóságot". A gépemről kitörlöm az előzményeket, a könyvjelzők közé soha nem teszek olyan oldalt, ami animéről, vagy horroról szól.
Beszélgetni nem tudok velük, mert abból csak az sül ki mindig hogy a legeslegjobb barátnőmet akivel mindig megértjük egymást, lek.öcsögözik, hogy ő vitt bele ezekbe a dolgokba. Ezt még egy vadidegen ember sem érdemli meg nem még hogy ő. Saját magamtól vagyok ilyen, szeretek így élni, és nem élek olyan szinten álomvilágba, hogy azt hiszem, hogy léteznek pl vámpírok én csak azt mondom, hogy jó lenne és pont.
Mit tegyek? egyre jobban elkeseredtem.
én boldog lennék, ha majd a leendő lányom ennyi idősen magától lenne ilyen, mint te és nem a buli meg a piálás érdekelné... mellesleg én ugyanilyen voltam, mint te, sőt, azóta is ilyen vagyok :) szeretek otthon lenni, olvasni, animézni, rajzolni,szerepjátékozni stb. , vannak barátaim,szoktam néha csavarogni velük, meg a párommal töltöm a legtöbb időt, de pl alkoholt nem iszok már 2 éve (csak szilveszterkor egy pohár pezsgőt), és bulizni nem szoktam ilyen discokban meg kocsmákban
21/L
Én is iylen vagyok.Bár különcnek néznek.... Bár azért hiszek a vámípok me giylesmik létezésében.
14/L
Egyébként azt nem mondtam hogy nem hiszek bennük, bár lehet hogy rosszul fogalmaztam bocsi:D
Hiszek a természetfeletti dolgokban, de nem kötöm az ismerőseim orrára. Már elégszer megbántam.
Na végre egy értelmes kamasz!
A vámpirokat, animéket és egyébb ilyeneket valszeg 30 éves korodik kinövöd. Ha nam, az sem baj, csak ne ártson se neked, se másnak.
Én is hasonló voltam kissrác koromban...
Most is különcnek tart a család, mert pl nem hallgatok könnyűzenét, csak klasszikust. Ezt szeretem. Nekem is kevés barátom van. Én pl inkább a kultúrprogramokat szeretem. A mozi is nagyon jó, de jó a kiállitás, vagy séta, vagy biciklizés, kirándulás, múzeum, hangverseny, vagy akármi olyan, ami megragad, vagy megtetszik.
Én is szeretem a színházakat, mozikat, de ha megemlítem az osztályban idézem: "Fúj, te szereted azokat a sz@rságokat?"
És ezek után magyarázzam nekik, hogy én itthon a sok zene közül ezt is hallgatok? Ha az iskolai kirándulásokról van szó, én mondom, hogy gyűjtsük az osztálypénzt, és menjünk el színházba megnézni valamit, de nem. Ők inkább mennének egy olyan táborba, ahova becsempészhetik a piát. Egyik osztálytársam már azt tervezgeti, hogy mindenkit megkínál cigivel, és becsempészi a wishky-t.(bocsi ha rosszul írtam)
Szeretnék egyszer egy olyan osztályt, ahol nem az számít, h ha nem bulizol egyből rávágják " Ki ez? Nyomi"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!