Érdekes ponthoz jutottam, de nem tudom, hogyan tovább. mit tegyek?

15/F vagyok. Egy nagyközségben élek. Vannak barátaim, az egyikben most csalódtam(azért még haverom, de akkor is rosszul esett:S).

Középiskolába járok, ahol azért kijövök az osztálytársaimmal, de nem igazán mondhatom a barátaimnak egyiket sem.

Itthon pedig....Na jó, tudom hogy vannak nálam roszabb helyzetben, de akkor is. Már ezerszer kértem, hogy egy kicsit élhessem a saját életem. Mindig azt mondják, hogy amíg itt élek, ők parancsolnak. Anyámék elváltak, ezért mindig azt mondja, hogy elköltözhetek apámhoz(aki az anyjával él, és az apaság annyiban nyilvánul meg, hogy 2 hetente elmegyünk valahova...nagyanyám le se ****)Persze udom, hogy úgyse küld el, de volt már, hogy kihajigálta a cuccaim. Persze ezzel csak azt érte el, hogy haragudtam rá.

Szóval én értem, hogy ő a főnök, de olyan szinten akar irányítani, hogy borzasztó. Ha be akarok vinni valami ételt a szobámba, néha ráhagyja, de máskor meg bejön és elviszi. Másik: ő mondja meg mikor fürödjek. Na jó, ez általában nem érdekel, de zavar azért. Meg tegnap elmentünk csavarogni, hazajöttem fél 12-kor, és leültem gépezni. Ilyen esetben vagy nem veszi észre, vagy igen. Ha igen, akkor bejön és kihúzza, vagy attól függ milyen a hangulata. Tegnap kihúzta, aztán én ideges lettem és visszadugtam. Aztán bejött, és elvitte a hosszabbítót:S (arról nem beszélve, hogy a többiek akár 4ig is játszhatnak, csak nálunk van ez....)

Na most nem az a lényeg, hogy mik történtek, hanem hogy hogyan. Szerintetek ha továbbra is hagyom hogy más irányítsa az életem, akkor ez mindig így marad??:S

Várom a pozitív és negatív kommentárokat is-utóbbiakat moderálva légyszíves.

Talán ez így nem tűnik nagy problémának, de higyjétek el, nagyon meguntam, hogy más irányítja az életem:S