Szülők, akik kamaszként kezdték el ütni a gyereküket! A gyerek jobban hallhatott rátok? Megérte akkor elkezdeni ezt?

Engem az anyám addig ütött (rúgott, földön cibált a hajamnál fogva... mindezt nevelő célzattal, mert olyan rossz lehettem...) kisgyerekkoromtól ("1éves korától lehet verni a gyereket") kamaszkoromig, amíg 17 évesen elköltöztem, dolgozni kezdtem suli mellett, eltartottam magam. Nem kerestem többet és mai napig nem tud rólam. Nem találkozott soha az unokájával és nem is fog. Több, mint 10 éve nem tud rólam.

Nekem használtak a pofonok, mert így ki tudtam lépni egy bántalmazó kapcsolatból egy életre.

Istenem, ez komoly ez a kérdés? Kamaszként elkezdeni ütni? És addig mi volt a nevelés eszköze?

Sokan írták, igaz, az erőszak erőszakot szül. Férjem mesélte, apja mindig verte, 14 éves volt, amikor egyszer jól elverte, hát ő meg visszaütött! Attól kezdve nem nézte semmibe az apját, mai napig nincs jó viszony köztük.

Nem vagyok a tekintélyelvű nevelés híve, szerintem a kölcsönös bizalom és tisztelet, megbecsülés kiépítése fontos a szülő-gyermek között. A legnagyobb fiam most 14 éves, hát lehet hogy kicsi korában kapott egyszer-egyszer egy pofont, amikor nem értette, hogy nem szabad a kandallóhoz nyúlni, szóval vészhelyzetben, de ez csak egy-két alkalommal fordult elő. Azóta se. Jólnevelt gyerek ő is, testvérei is. Igyekeztünk következetesen irányítani, kevés szabály, de világos és egyértelmű követelmények, és sok-sok pozitív biztatás, megerősítés. Remélem jó úton haladunk velük, hallgatnak ránk. A férjem előtt ott a negatív példa, az apja, aki sokat gúnyolta, lenézte, azt mondta nem viszi semmire, csak a hibáit látta, ezért ő igyekszik ebbe a hibába nem beleesni, és pozitívan biztatni a gyerekeinket.

Pl. egy kamasszal már sok baj van. Buliba akar menni, több zsebpénzt szeretne, esetleg ellustul, romlanak a jegyei, nem tanul, zárkózott lesz stb. Ilyenkor tipikus reakció a szülő részéről, hogy szidja, kritizálja, bünteti, ütni kezdi (?), ezek mind negatív irányba hatnak, megromlik a viszony a szülő és a gyerek közt.

Ha egy kamasszal probléma van, szerintem a szülőnek óvatosan kell nyitni felé, sok beszélgetésre, odafigyelésre van szükség, figyelembe kell venni, hogy érzékenyebbé vált a lelke, segíteni kell esetleg az önbizalmát megerősíteni.

Én semmiképp sem javasolnám, hogy kezdd el verni a gyerekedet, hanem fordítva, kezdj rá jobban odafigyelni, a problémáit megérteni, a bizalmat kiépíteni.

engem nem vertek, mégis normális felnőtt lettem

én sem verem a gyerekem

főleg nem kamaszkorban

A gyereked nem egy kutya amit megkell szelíditened pofonokal a gyermek egy ember akinek az életét teheted tönre ezzel sőt még az ő gyermeke életét is. Számomra felkavaró látni hogy vannak emberek akik szerint létezik olyan hogy nevelő zélzatu pofon....igen van csak nem jó célba fogsz vele találni.

Szörnyü hogy egyes családokban gyermek és szülő közt nincs meg a bizalom és ezt így kezelik.

23-as válaszoló vagyok. Hát kitartás neked. Nem tudom hány éves vagy, a szüleiddel laksz-e még, de nem lehet így könnyű neked. Én írtam, hogy a férjemnek megromlott a kapcsolata az apjával, sajnos másfél éve már nem is beszélnek, azért rossz, mert a gyerekeinket az unokájukat így nem látják. Sajnálom apósomékat, mert tudom hogy fáj ez nekik, de sajnos hibát követett el a nevelésben, már mikor megismerkedtem a párommal, akkor sem voltak már jó viszonyban, ez a kapcsolat megromlott a férjem kamaszkorában, amikor rendszeresen verte meg gúnyolta a fiát.

Nem tudom, mit tudnék neked tanácsolni, talán azt hogy légy türelmes meg okos, hátha köztetek még javulhat a viszony, ha tanulsz még, tanulj minél jobban, hogy büszkék legyenek rád a szüleid, légy segítőkész otthon, hogy felnézzenek rád a szüleid, légy te a pozitív példa.

A férjem azzal rontotta el anno, hogy a rosszra rosszal reagált, az erőszakra erőszakkal, ez egy önbeteljesítő jóslat, az apja azt mondta rá, hogy buta semmirekellő, hát erre elkezdett leromlani az iskolában, megbukott, és később felnőtt fejjel tanult tovább, az apja ütötte-vágta, ő meg visszaütött, hát itt mindkettő hibás volt szerintem, te ettől légy okosabb, kívánok neked minden jót, és kitartás!