Szülők, akik kamaszként kezdték el ütni a gyereküket! A gyerek jobban hallhatott rátok? Megérte akkor elkezdeni ezt?

11-es: intézetben ő lesz a legnagyobb, 18 éves korig vannak ott. Illetve a másik szülő nem biztos, hogy egyet ért veled és hagyja.

De ha nem akkor adja vissza, akkor majd visszadja a sok "kedveskedést" mikor ágyhoz kötött alzheimeres leszel.

Te mutattad neki a példát, hogy a gyengébbet és védtelenebbet ütni kell,ha nem tetszik amit csinál, szavad sem lehet majd.

Kedves 11.válaszoló!

Azt elfelejtik a kedves szülők,hogy ők is voltak egykoron gyerekek,ők is voltak kamaszok!

Én nem gondolom magamról,hogy én tojtam a spanyol viaszt,de sok felnőtt sem tette ezt.Kikérem magamnak,hogy nem teszek semmit a jólétem érdekében,segítek anyumnak a háztartásban,amit kérnek tőlem,azt megcsinálom.Nem szoktam követelőzni,ha szeretnék valamit,akkor azt szépen megkérem.Jó kamasznak tartom magam,4,9 körüli átlagom van,nem piálok,cigizek.Ám ha valamit elszúrok,vagy csak egy picit is máshogy cselekszem,márt rögtön le vagyok cseszve,és ehhez általában jön a csúnya,lehordó stílus+(pofon).

9.válaszoló voltam

Az állandó verés nem jó.

Ha valami súlyos helyzet van, és se szépszó, se türelem nem használ, akkor jöhet.

Nálunk: ha saját testi épségét veszélyeztette (kisgyerek, átszalad a zebrán, ugrándozik a járán és úttesten, többszöri felszólítás után)

Hallottam: amikor egy amúgy alapvetően jól, és türelemmel nevelt gyerek kezdett elzülleni, csúnyán beszélni cigizni akkor 1 pofon kapott, hogy magáhoztérjen.

Folyamatosan, apró hibákért, kis butaságokért nem kell, nem szabad, felesleges.

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy én is csak egy 15 éves kamasz vagyok, de még ezekről nekem is van pár véleményem...Én úgy gondolom, hogy ha verni kell a gyereket/vagy folytonosan ordibálni kell vele akkor már rég elrontották a nevelést a SZÜLŐK...

Én egy ugyan olyan családban élek mint a 12.-es válaszoló és kb. én is egy ilyesmi srác vagyok...a szüleim nem voltak "túl jó tanulók" és most ezt akarják bepótolni rajtam...ha kicsit is elrontok valamit(pl.: nem készültem fel egy tantárgyból rendesen és kapok egy hármast) máris letorkolnak a sárgaföldig és jön a káromkodás...DE ÜZENEM A SZÜLŐKNEK, HOGY EZZEL NEM ÉRNEK EL SEMMIT, AMIT AZ ÉN SZÜLEIM ORDIBÁLNAK HOZZÁM, SZINTE MEG SE HALLOM, SŐT NEM IS ÉRDEKEL

Én ugyan nem kamaszként kaptam az első pofonomat(-tarkósomat), hanem bőven 4-5 évesként, elmondok valamit.

Megalázó. El nem tudom neked mondani, egy-egy ütés után mekkora értéktelen sz@rnak éreztem magam-pedig 4 évesen a legnagyobb bűnöm az volt, hogy nem vettem észre, hogy anyámnak rossz kedve van, és kérdeztem valamit...

Szóval megalázó. Aztán jöttek a kiskamasz évek, és bizony elég sokszor dörzsöltem betonkaviccsal az arcom reggel 7:50-kor, hogy az iskolában ne 5 ujj nyoma látszódjék, hanem egy könnyebben kimagyarázható piros flekk.

Aztán kamasz lettem, 16 éves. Lendült a kéz. Félreálltam ,és haláli higgadt hangon megkérdeztem: neked nem tűnt még fel, hogy lószart sem érsz el ezzel?

Csend lett, és többet nem kaptam. 16 év kellett, hogy feltűnjön.

Apám mondta erre mindig azt - bár nem állt ki konkrétan értem soha-, hogy óvatosan kéne ütni a gyereket,mert pont akkorra lesz ereje teljében, mire a szülei kezdenek lerobbanni. És, ha mást nem, az öregek otthonát ált. a gyerek választja ki.

Milyen igaza van...