Szerintetek ez normális vagy már antiszoc a barátnőm?

Egy 16 éves lány vagyok, egyik barátnőmről van szó, aki velem egyedős.

Szerintem barátnőm egy kissé antiszoc... de komolyan. Vagy ez normális lenne? Suli után sose lehet vele elmenni sehova se, még egy fél órára se, mert "neki tanulnia kell, és az a fél óra is számít". Egyik pénteken is hívtam, hogy jöjjön már el velem ciőt venni, és akkor mondta, hogy neki az a fél óra is számít, mert akkor úgy volt, hogy vasárnap átjönnek. És akkor egy fél órával kevesebbet tudna tanulni... De még ha 5-ös tanuló lenne... 1-2, max 3-as dogákat ír, és úgy, hogy elvileg minden nap 3 órát tanul. Akkor hétvégén szintén nem lehet vele sehova se menni. Mindig azt mondja, hogy minden hétvégén a 200 km-rel arrébb lévő nagymamájánál vannak, de valamelyik nap mondta anyuja, hogy egy hónapban csak 1-2-szer szoktak menni. Tavalyi nyári szünetben szünetben megint csak nem tudtunk találkozni egyetlen egyszer sem, mert elvileg egész nyáron mamájánál voltak. Hívtam én már több helyre is, vásárolni, sétálni a a Margit-szigetre, buliba, hátha valamelyikhez lenne kedve, de egyikhez sincs. Volt a suliban ilyen Bp nap, ahol az osztályok elmentek sétálgatni Budapesten. Mondanom sem kell, hogy ő nem jött el, mert nem volt kedve. Valamelyik nap megkérdeztem, hogy mit fog csinálni Szilveszterkor. Azt mondta, hogy tévézni, gépezni és aludni. Megkérdeztem, hogy nem akarunk-e elmenni valahova, vagy átjön-e hozzánk, esetleg én hozzájuk... de erre azt mondta, hogy ha el is megy, akkor csak egyedül. Mire én mondtam, hogy hülye, ezermillió oka van, hogy mért nem kéne egyedül elmennie, erre közölte, hogy akkor tévézni fog. De szerintem suli után ő nem is tanulni szokott, hanem nézi a hülye Brazil szappanoperáit (ezt ő mondta, hogy nézi ezeket a sorozatokat). Meg sokszor azt veszem észre, hogy suliban szünetekben beszélek hozzá tök lelkesen, mesélek, kérdezek, de ő mintha észre se venne... bámul előre és bólogat. Aztán rákérdezek, hogy mit mondtam, ő meg nem tud rá válaszolni, mert nem figyel. Idén új osztályba kerültünk, de ő már az elején - mielőtt találkozott volna egyáltalán az osztállyal- úgy állt hozzá, hogy biztos nyomorék mind... ezért nem is tudott beilleszkedni.

Valamelyik nap meg valahogy ahhoz a szavakhoz jutottunk, hogy "magának való", mire mondta, hogy olyan, mint én... Szóval kb észre sem veszi magán, és még zat hiszi, hogy én vagyok a magamnak való, holott minden hétvégén hívom valahova, de mindig gyárt valami kifogást, hogy épp mért nem tud jönni...

Ez normális, vagy ez már antiszociálisság?

Ui.: Bocsi, ha hosszú lett, illetve kissé értelmetlen.