Mi a véleményetek azokról a kamaszodó (11-13 éves) gyerekekről, akik szerelmesek, és álmodoznak, bármit megtennének érte?

Szerintem az igaz szerelem sokkal kevésbé függ a kortól, mint a lelki érettségtől. Tudom, hogy sokan azt vallják, hogy a tinik nem lehetnek komolyak, meg nem lehetnek érzéseik, mert miért volnának, hát nyilván. Mégis képes vagyok jobban tisztelni egy környezetben lévő 70 éves nénikénél egy 11 éves kislányt. A nénike mindig megállít, hogy elpanaszolja, hogy hogyan dugult el a vécéje, mi történt vele aznap, hogyan szívott be fiatalkorában, a 11 éves kiscsaj pedig sikeresen megküzdött egy nagyon kemény rákbetegséggel, levágták az egyik lábát, mégis optimistán állt hozzá mindenhez, egy jajszava nem volt... Azt a hozzáállást látnátok, amikor azt mondja, hogy ő a legtöbb klinikai beteghez képest egészséges (!!)... Térdet, fejet hajtok.

Na szóval vissza a szerelemre. Szerintem normális dolog, ilyen korban szinte mindenkinek kialakul valami érzése más iránt, főleg plátói. Nekem is volt 13 éves koromban, pedig előtte nem hittem, hogy ez megtörténhet. Plátói volt, igaz. :D Szerintem ha párkapcsolat is lesz a végén belőle, addig teljesen normális, amíg mindkét fél azért van benne, mert szereti egymást. Lehet, hogy később csak egy buta gyerekszerelem lesz, de akkor és ott csak a másik létezett. De ha olyan alapokra épül, hogy "Juj, de szexi!", "Végre elmondhatom magamról, hogy már csókolóztam", "Az nem lehet, hogy ne randizgassak" "Kipróbálom ezt a fiút/lányt, miért ne", akkor az valahol nem okés. :)

17/L

nekem is volt. szerintem mindenkinek volt...

nincs ezzel semmi baj, ez hozzátartozik a kamasszáváláshoz :) persze akkor, annyi idősen eléggé "fájt a viszonzatlan szerelem". most már csak mosolygok rajta:)