Anyukák, honnan tudtok mindent a gyerekekről? Nekem nem való gyerek?

:-) Ez nem tudás kérdése. A védőnők ugyan könyvből tanulják,de hidd el,Ők sem tudnak mindent!! Egy anyuka sem tud mindent!! :-)

Én 20 évesen lettem először anyuka. Egy könyvem,egy segítő személy nem volt!! Mindent az ösztöneimmel csináltam,és még élnek :-) Sőt,nem hogy élnek,és nem hogy tiszták,de az utcán rendesen mennek,a boltban is csak dicséretek hangzanak el :-)

Aki szeretne gyermeket és szeretettel gondol rá,abból alapból nem lehet rossz szülő!! :-)

Üdv: nagycsaládos

Figyelj, én tapasztalatból mondom, hogy más látni és más lakni. Más az, hogy beszélgetsz anyukákkal, akik mesélnek saját tapasztalatokat, más az, hogy néha gyerekek vannak körülötted és foglalkozol velük és más az, hogy van sajátod.

Amikor a fiúnk megszületett, mi nagyon szerettünk volna babát, de őszintén bevallom, hogy beszéltük a férjemmel, hogy nem erre számítottunk. Nagyon nehéz volt első babával. Hiába van a nővéremnek két gyereke, hiába etettem vagy öltöztettem, pelenkáztam őket, de tök más volt, mikor nekünk volt. Az első időszak nagyon nehéz volt, sokszor úgy éreztük, hogy nem vagyok erre képesek, de tettük a dolgunkat és végül belejöttünk, nem kicsit.:)

Mindenki azután fog tudni egy csomó dolgot a gyerekekről, de akkor sem mindent, hisz minden gyerek más, ha már van gyereke, vannak saját tapasztalatai.

És az, hogy neked még nincs gyereked, nincs tapasztalatod, az nem jelenti azt, hogy ne lehetne majd neked is gyereked és ne lehetnél nagyon jó anyuka.:)

Egy bénázó anyuka is lehet nagyon jó anyuka, mert szereti és gondozza a gyerekét, még ha kicsit tesze-toszán is éppen, de mindenki belejön előbb-utóbb.:)

Én is nagyon féltem hogy mit fogok kezdeni egy pici babával ha megszületik a lányom, mert nálunk a családban sosem volt pici baba a közelben így semmi gyakorlati tapasztalatom sem volt, ráadásul a szüleim meghaltak, anyósék messze...

A kórházban is tudsz kérdezni más anyukáktól, védőnőtől is lehet tanácsot kérni, + neten is utána lehet nézni dolgoknak.

Én sem tudtam hogy kell pelenkázni, öltöztetni, de ezt már a kórházban begyakorolja az ember, mert "muszáj", utána meg már csak 2 perces rutin feladat lesz.

A hozzátáplálással kapcsolatban vannak védőnői kiadványok, hogy mikor mit kell csinálni, aztán 1 éves kor után azért már sokkal könnyebb lesz egy gyerekkel (más szempontból meg persze nehezebb :-))), de akkorra belerázódsz, már nem leszel olyan bizonytalan, és olyan hamar elrepül az az első 1-2 év.

Akinek már van legalább 1 gyereke aki már 1-2 éves, annak már van elég tapasztalata, hogy az itt található kérdések legtöbbjére tudjon írni saját tapasztalat alapján, hiszen minden kisgyerekkel nagyon hasonlók a problémák.

Szóval ne aggódj, ha majd lesz babád minden megy a maga útján!

huh, én se tudtam semmit a gyerekekről :)

aztán csak belevágtunk, a kórházba mikor behozták, hogy etessem meg, csak járkáltam a kocsi körül körbe-körbe, hogy vajon hogyan kell megfogni egy ilyen pici babát :D

a szobatársam mutatta meg hogyan kell pelusozni, de elég sokára rázódtam bele, volt vagy 1 hónapos mikor már tényleg ráéreztem :D

aztán a következő sokk az volt mikor hazaértünk a kórházból :)

férjem nem kapott szabit, letette a hordozót, adott egy puszit és 3 hétig ketten voltunk a babával.

nagyon rossz volt segítség nélkül, de bevallom, nagyon sokat számított, hogy meg kellett oldanom mindent :)

az első fürdetés is vicces volt, végül az lett belőle, hogy bemerítettem a fenekét a vízbe, majd vettem is ki mert szintén nem tudtam hogyan kell megfogni, hogy a vízbe is legyen, köldöke kint, áhh, nehéz volt :D

védőnő elmondott mindent amit tudott, aztán itt tettem fel vagy 200 kérdést mindennel kapcsolatban míg aludt :)

és rengeteg segítséget kaptam, sokan válaszoltak és nagyon hasznosak voltak, még a lázmérésben is segítséget kértem, de túl vagyunk ezen :)

most már nagy fiú, dolgozni is visszamentem, nagyon ritkán vagyok tanácstalan vele kapcsolatban, tényleg belerázódik az ember, olyan természetes lesz egy kis idő után :)