Miért várják el az örökbefogadók, hogy velük ujjongjak ha hazahozták a babájukat, ugyanolyan gyerekekről van szó mint aki spontán szült, ők mégis túlmisztifikálják, folyton könnybelábadt szemmel tologatják a gyereket?

Gondolom azért fogadtak örökbe, mert nekik nem lehet gyerekük. Ha ez így van, akkor előtte nyilván sokat próbálkoztak, és sokat vártak, így aztán sokkal jobban is tudják értékelni, hogy végre van babájuk. Ha valaki valamiért nagyon sokat tett és nagyon sokat várt, akkor hajlamos azt hinni, hogy ez mások szemében is nagy dolog. De mint a kérdésedből is kiderül, ez nem így van.

Neked a spontán szülés sem nagy dolog, tök természetes gondolom, nekik meg elérhetetlen álom.

Nem vagyunk egyformák, én megértem őket.

Ezek szerint Te egy "spontán babának" sem ujjongnál.

Nem vagyunk egyformák.

Egyébként nem hinném, hogy ezt várják Tőled, bár nem tudom, milyen közeli kapcsolatban vagy a szülő párral, esetleg testvéred vagy más közeli ágú valaki, vagy egy szomszéd, mert ez sem mindegy talán...

Én több ilyen párt ismerek, és nem éreztem irányukból semmi ilyesmit, én meg ugyanannyira örültem, mint mindig, ha baba születik.

Mert örülnek neki, nekik ez olyan mintha ők szülték volna. Úgy fogják nevelni, mintha ők szülték volna, mintha a sajátjuk lenne. És valóban: a saját gyerekük!!!!! Mindegy, ki szülte.

Egy kis empátiát légyszi.

Nekem szerencsém volt,és végül,évekig tartó szenvedés után sikerült egészséges gyermeket szülnöm,mégis sokszor igenis könnybe lábadt szemmel tologattam,hiszen akkora csoda,hogy ő van nekünk.Akik szeretnek,tudtak velem örülni,aki meg húzta volna a száját,mint te,azzal meg egyszerűen nem foglalkozom,nem kell velem "ujjongani".

Igazából ezt csak akkor érted meg,ha anya leszel,addig meg mindegy mit mondunk.

Szerintem egy saját és egy örökbefogadott babának ugyanúgy örülnek a szülők.

Neked mi bajod amúgy?

Hosszú, nehéz évek vannak mögöttük,persze hogy elérzékenyülnek minden pillanatban.

Mi is sokat vártunk a gyermekáldásra,szerencsére sikerült teherbeesnem, 2 gyönyörű gyerekünk van. Nem győzök gyönyörködni bennük. És elég sűrűn könnyes a szemem! :)

Ha valamiért/valakiért meg kell kűzdeni az sokkal mélyebb érzelmeket tud kiváltani az emberből.

Nem te írtál ki kérdést nemrég azzal, hogy miért bizonygatják az örökbefogadók, hogy olyan számukra a gyerekük, mintha vér szerinti volna? Ha igen, akkor érdemes lenne kicsit elgondolkodnod ezeken a dolgokon, vagy olvasd mondjuk el Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge c. könyvét, amiben valós eseteket ír le, és ha nem vagy tök sötét, akkor megérted belőle, milyen is lehet örökbefogadni egy gyereket, mit élnek át az emberek előtte, utána.

Egyébként meg igaza van azoknak, akik azt írták itt, hogy egy „spontán szült” gyereknek is örülni szoktak jobb körökben… Én sem vagyok az a könnybelábadós szemű típus, de teljesen megértem, hogy elérzékenyül az ember, ha gyereke lesz, pláne, ha sok év küzdelem után.