16 évesem félti a már padlásra felpakolt kisgyerekkori játékait a kistesótól. Mit tennétek?
12-es válaszoló, igazad van, én is gondolkoztam ezen. Igaz, a dobozban, amiben találtuk, volt egy csomó minden, papírfecniktől meg szobadekorációktól kezdve zsírkrétáig, alsós tankönyvig, ugrálókötélig, vonalzóig minden, sok törött kacat is. Amikor egyszer évekkel ezelőtt átrendeztük a szobáját, mert új bútorokat kapott, akkor ömleszthetett bele mindent egy nagy dobozba, amit már nem akart a szobájában tartani, mondván, hogy nem kell neki. Szerintem akkor nem volt fontos neki, nem az volt a szándéka, hogy eltegye, hanem hogy megszabaduljon tőle. Megértem, hogy most, hogy hirtelen előkerült, megdobogtatta a szívét.
A többi játékait sem nagyon ajándékoztam el, mivel mindent tönkre tett, eltört. Valahogy profi ebben, semmi nem került ki épen a kezei közül, a játékai, a biciklije, a gördeszkája, mindent pár hét alatt lenullázott. Sajnos most is ilyen, most a motorját, a számítógépét nyúzza és 1-2 hónap alatt minden újan vett dolog olyan a keze alatt, mintha 10 éves lenne. Egy telefon sem bír ki nála 1 hónapnál többet, mert eltöri. Pedig értelmes gyerek, jó tanuló is aránylag... De mindegy is, ez más téma:) Viszont ebből azt hiszem, nem nagyon az a típus, aki ragaszkodik a dolgaihoz.
Egyesek nagyon el vannak itt tévedve.
Én 19 éves vagyok, két kisebb testvérem is van. Noha nem volt mindig felhőtlen köztünk a viszony, SOHA ESZEMBE SE JUTOTT, hogy a játékokat, amiket régen én kaptam, kikérjem magamnak, és ne adjam oda a testvéreimnek... Ez egy természetes dolog, szó nélkül osztoztam velük mindig mindenen.
Itt valami nagy baj van a fiaddal, próbáld meg vele rendesen megbeszélni, hogy mégis mi az oka ennek a durva önzőségének. 16 évesen elég nagy ahhoz, hogy a pénzügyi helyzetetekbe is beavasd, és elmagyarázd neki, hogy ez nem úgy működik, hogy ugyanolyan típusú játékokat újra meg kell venni a következő gyereknek.
Nem olvastam el a válaszokat, szóval bocsi, ha esetleg hasonlót írt volna már valaki. :)
Én megértem a fiadat, 16 éves lány vagyok, és hasonlóan vagyok vele, bár nekem nincs kis tesóm, de ha jönnek az unokatesómék, és szeretnének játszani a régi játékaimmal, akkor nem igazán örülök neki, mivel tudom, hogy egyáltalán nem vigyáznak rá, és tönkreteszik őket. Valaki nem kötődik ennyire a tárgyakhoz, mint emlékekhez, de van, aki igen. Szóval nem hinném, hogy fel kellene háborodni a fiad reakcióján..:)
16-os, igen így kellene működjön, de itt csak annak a válasza pozitív, aki nem adná oda a picinek a játékot. Aki ezt természetes dolognak tartja -mint mi- az le van hurrogva, mert ohh a szegény kis 16 éves, mi lesz az érzéseivel.. Én 26 éves vagyok, nekem is van kedvenc régi plüssöm, de eszembe se jutott, h ne adjam tovább a tesóimnak pl. Most pedig már a gyermekeimé, és semmi baja..
16 évesen már nem ilyen önzőséggel kéne foglalkoznia, hanem haverokkal barátokkal tanulás, és tartsa nagy becsben pl. a jeles bizonyítványát, de ne a legóit Istenem..
Én sem értem a fiad reakcióját. Nekem is van pár plüssállatom a szobámban, amiktől nem válnék meg, viszont a játékaim 90% idegen gyerekek, vagy az unokatesóim kapták. Emlékszem 11 éves voltam amikor anyukám elvitt több zacskó játékot egy rászoruló kislánynak. Annyira örültem, hogy adhatok másnak és nem csak porosodni fog a sok baba, pedig nem ismertem a kislányt. Ha lenne kistesóm akkor eleve természetes lenne, hogy a játékok közösek. A bátyjám is mindig megosztotta velem.
17L
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!