Normális ez a lányomnál?

Nem rég töltötte a 16. életévét, és eddig annyira nem, de most egyre inkább kezdem furcsállni a dolgait, amik már körülbelül 13 éves kora óta kezdődtek.

Sokszor beszél magához hangosan, és vitatja meg a dolgait magával. Sőt, még veszekedni is szokott..

Eleinte csak akkor figyeltem fel erre, mikor egyedül volt, vagyis úgy mondanám, nem tudta, hogy rajta kívül tartózkodik más valaki is a közelében. Mostanra már mások előtt is szokott magához beszélni, és válaszolni is rá.

A másik:

14 éves kora körül kezdődött az, hogy egy gyilkosságon gondolkozik. Régebben azt hittem poénnak gondolja, de egyre komolyabb terveket mesélt, hogy egy "Tökéletes gyilkosságot" hozzon létre. (Ő nevezi így) Engem ez kicsit megijeszt, mert szerintem nem egészséges azon gondolkodni, hogy játssza ki a rendőröket, nyomozókak és nem tudom én kiket.

Általános iskolában, mikor még alsós volt, a tanárnőnek azt válaszolta a kérdésére, ami az volt, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, ő azt mondta sorozatgyilkos. Természetesen beszéltem is vele, hogy tudja-e mi az, és teljesen tisztába volt vele...

Nem tudom köze van-e bármihez, de nagyon megszállottja a II. Világháborúnak, és mindennek, ami akkor történt, főleg Hitlernek. Ezt a rajongást sem tudom hova tenni...

Ezen felül Sherlock Holmest tartja a példaképének, már fiatal kora óta.

Egyébként nagyon intelligens, sokat olvas, és az angol nyelvet is furcsa, de nagyon jól beszéli, pedig nem rég kezdte, de már letehetne egy nyelvvizsgát. Büszke is vagyok rá, de tényleg vannak furcsa dolgai.

Lehet csak én viszem túlzásba? Lehet ez normális az ő korában?