Mit csináljak a lányommal? Nagyon nehéz vele.

Én is 13 éves koromban kezdtem el "megőrülni". Flegmáztam,idegesített,hogyha hozzám szólt az anyám,csúnya hangnemben szóltam vissza,bár olyat nem mondtam,hogy kussolj már,mert rohadt nagy pofont kaptam volna.Én is mindenkire rászóltam,mindenkit kijavítottam.Gyökeresen megváltozott a zenei ízlésem (bár ennek még utólag visszanézve is örülök),néha indokolatlanul jó kedvem volt,máskor meg napokig depiztem,és a legkisebb dolgon is elsírtam magam.Tudom,hogy most nagyon-nagyon nehéz lehet a lánnyal,de itt tényleg csak az idő segíthet.Neki sem jó,hogy állandóan a hangulatváltozásaival "harcol",és sokszor ideges,vagy szomorú,és nem érti,hogy miért,és hogy mi a "baj" vele.

Nemsokára 16 vagyok,igazából már kicsit jobb ez az egész,most így visszagondolva 1-1,5 éve egy szörnyeteg voltam.De azért néha még most is jellemzőek rám a fent említett "tünetek". Szóval fel a fejjel,ez idővel tényleg jobb lesz,addig pedig kitartást"!