Hogy értessem meg a lányommal, hogy ezekre nem alapozhatja az életét?
A lányom ott akarja hagyni az egyetemet, mert nem ő a legkiemelkedőbb azon a szakon, és így nem érzi ezt a hivatásának. Azt mondta, hogy feleslegesen csinálja ezt és csak hátráltatja az igazi céljainak az elérésében.
Jelenleg az a vágya, hogy gyerekekkel foglalkozzon, mesékkel, játszással, és most szerzett is ilyen munkahelyet, korábbi nyáron pedig társszervezője volt egy gyerektábornak, emellett van egy népszerű honlapja, cikkeket is ír néha, de minden amiből pénzhez jut csak ilyen időszakos dolog, és ezt nem látja be, hogy nem tarthat örökké. Most lehet, hogy pont szerencsésen jól alakulnak a vágyai, de erre nem lehet alapozni! Ha pár év múlva elmúlik a lelkesedése, akkor meg már késő lesz újrakezdeni a diplomaszerzést. Viszont nem kényszeríthetem, hogy járjon egyetemre.
Milyen érvekkel téríthetném észhez? Mindig azt mondja, hogy neki a pénz nem számít, egész életében is éleldegélne egy egyszobás garzonlakásban is, ha mellette ilyen munkái lehetnek, amik örömöt okoznak neki. Persze ez szép és jó, de néhány év múlva úgyis igénye lesz rá, hogy jobban élhessen, és akkor hirtelen nagy bajban lesz, mert nem talál majd normális munkát.
Nem a köldökzsinór elvágása a lényeg... Támogasd mindig, ha szeretnéd, hoyg mindig bizalommal forduljon hozzád. Különen csak azt éred el, hogy nem fogsz tudni az életéről... Úgyis azt fogja csinálni amit akar és azt az életet fogja élni, amit ő szeretne... Csodálatos, ha egy lány nem karrierre vágyik szerintem, nem fiad van, ne kezeld úgy.
Szabadsággal tanulja meg az életet.
Mindig beszélgess el vele a döntéseiről, de csak tényeket közölj vele, csak felvilágosítsd, ne erőltess rá semmit. Hidd el, nem tudsz sokat változtatni úgysem a lényegen... Amikor tudtál volna, akkor dőlt el, hogy ilyen lett... Talán pont a Te hatásodra
Hagyd nyugodtan csinálni azt amit szeret, amit akar!!
Én például műszaki egyetemre szerettem volna menni, ha arra nem is de legalább technikumba mert annyira nagyon lelkesedtem, sőt egyesek műszaki zseninek tartottak baráti körökben.
A szüleim viszont mindenáron, erőszakkal pedagógusnak szántak. Így lett belőlem egy pocsék pedagógus, aki gyűlöli a munkáját, nincs egy vasa se mert még elhelyezkedni sincs kedve ebben a számára hálátlan mocskos szakmában!!
A műszaki lelkesedésem még 35 évesen is töretlen, de papír nélkül hol tudnék elhelyezkedni bárhol is..:( Így aztán néha kuliznom kell vele tanári diplomával, mint egy sz@ros segédmunkás. Tanulni viszont már idősnek érzem magam sajnos.
Nem gondolom, hogy van olyan kor, amelyikben már ,,késő" diplomát szerezni.
Szerintem is hagyd, hogy csinálja, amire vágyik, és támogasd mindenben, ahogy tudod. A bizonytalanság nagyon sz*r, én is hagytam már ott egyetemet, és örülj, hogy a lányodnak van B terve, vagy inkább A... Én sokáig nem tudtam, mit kezdjek magammal, a lányodnak legalább vannak ötletei.
Bár én azt is kinézném a kérdezőből, hogy nem is az anyuka írta, hanem maga a lány. Nem tudom, miért... Álmos vagyok, nincs kedvem megmagyarázni.
Na mindegy, a lényeg, hogy mindenki menjen, amerre lát...
Szerintem nagyon is eszénél van.
És normális munkája meg máris van.
A lányod nem Te vagy, hanem egy másik ember.
Ő élete, ő szabályai.
Miért akarod megakadályozni, hogy sikeres és boldog legyen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!