Hogy értessem meg a lányommal, hogy ezekre nem alapozhatja az életét?
A lányom ott akarja hagyni az egyetemet, mert nem ő a legkiemelkedőbb azon a szakon, és így nem érzi ezt a hivatásának. Azt mondta, hogy feleslegesen csinálja ezt és csak hátráltatja az igazi céljainak az elérésében.
Jelenleg az a vágya, hogy gyerekekkel foglalkozzon, mesékkel, játszással, és most szerzett is ilyen munkahelyet, korábbi nyáron pedig társszervezője volt egy gyerektábornak, emellett van egy népszerű honlapja, cikkeket is ír néha, de minden amiből pénzhez jut csak ilyen időszakos dolog, és ezt nem látja be, hogy nem tarthat örökké. Most lehet, hogy pont szerencsésen jól alakulnak a vágyai, de erre nem lehet alapozni! Ha pár év múlva elmúlik a lelkesedése, akkor meg már késő lesz újrakezdeni a diplomaszerzést. Viszont nem kényszeríthetem, hogy járjon egyetemre.
Milyen érvekkel téríthetném észhez? Mindig azt mondja, hogy neki a pénz nem számít, egész életében is éleldegélne egy egyszobás garzonlakásban is, ha mellette ilyen munkái lehetnek, amik örömöt okoznak neki. Persze ez szép és jó, de néhány év múlva úgyis igénye lesz rá, hogy jobban élhessen, és akkor hirtelen nagy bajban lesz, mert nem talál majd normális munkát.
válasza:1. Van egy barátom, aki gyógypedagógusként végzett (nem diploma, valamilyen érettségi utáni felsőfokú képzés, talán OKJ). Több százezret keres azzal, hogy gyerekekkel dolgozik. Gyerekmegőrző, gyerekprogramok szervezése és sok ehhez kötődő szolgáltatás. Ha valaki lelkes és talpraesett, ténylegesen rengeteg pénzt lehet keresni ezzel a területtel is.
2. Saját döntésből nyelvszakra mentem érettségi után, mert ahhoz volt tehetségem és szerettem nyelvet tanulni. Első év után rádöbbentem, hogy csúnyán benéztem, piacképtelen a diploma, tényleges tudást nem ad a szak.
Bár matekból mindig is hülye voltam, gazdasági vonalra szerettem volna váltani. Erős ellenállás a szüleim részéről - "jajj, nem lesz diplomád, nehogy abbahagyd".
Benne volt az is, hogy dolgozni szerettem volna, éreztem, hogy nem tudom értékelni a gondtalan diákéveket, annyira a fenekem alá toltak mindent. Még nagyobb balhé, majd ők hazaköltöztetnek és dolgozhatok a papírgyárban, benyomnak oda protekcióval, akkor majd megjön az eszem, stb.
Második évben szándékosan kirúgattam magam az egyetemről és beadtam egy másik városba, gazdasági szakra a jelentkezésemet, idegennyelvű képzésre. Kész tények elé állítottam őket.
Egy hétig balhé volt aztán belenyugodtak.
Azóta elvégeztem a gazdasági szakot (igen, egy vagyon volt a magán matektanár, de nagyon akartam), most jól fizető állásom van és azt csinálom, amit szeretek.
Utólag a szüleim mondták, hogy hagyniuk kellett volna akár pár évig "lébecolni", akár dolgozni, akár szüneteltetni a sulit, amíg tényleg irányba állok.
A diplomaosztóról úgy jöttem ki, hogy vágjanak tarkón, ha még egyszer iskolapadba ülök. A mostani munkahelyemen láttam, hogy továbbképzéssel szakmai és anyagi előrelépést lehet elérni, így önszántamból jelentkeztem. Mégis visszaülök az iskolapadba...
válasza:Az már hatalmas szó hogy tudja mit akar! És ez a leglényegesebb, mert ezt akarja igazán tehát szívvel-lélekkel beletesz mindent és így sokkal nagyobb esélye van hogy sikeres lesz.
Hiába végez el bármilyen egyetemet, ha nem abban a szakmában akar dolgozni akkor csak elpazarol vele pár évet, és a munkahelyeken sem lesz szorgalmas, ergo nem biztos hogy karriert fog csinálni a szakmájában.
Szerintem is hagyd, hadd járja a maga útját.
Egyébként meg manapság ahhoz nagyon menőnek kell lenni hogy valaki saját lakást tudjon venni egyedül. Ha nincs anyagi segítség a szülőktől akkor szinte mindegy hogy mérnök vagy óvónő, nagyon nehéz lesz az indulás.
Ha később férje lesz 2 fizetésből nyilván már meg tudják oldani, sőt ha esetleg a férje jobban keres, lehet nem is lesz olyan nagy gond hogy ő megmarad középszinten.
válasza:Sehogyan sem. Hagyd szépen békén. Minél erősebben hajtod, annál biztosabban hajszolod bele a rosszba, mert csakazértisből fogja megcsinálni.
Hagyd szépen, hogy megtalálja a saját útját, legen az bármi is. Kinőttek a szárnyai, hagyd, hogy azok megerősödjenek és azokat használni is tudja.
Nincs már rád szüksége - felnőtt. Nem veszed észre? Pont azért lázad, mert megkötözöd és úgy kezeld, mintha egy bizonytalan kétéves volna!
Köszönöm a válaszaitokat, mindegyik hasznos volt!
Viszont nekem nem az a problémám, hogy ezeket a dolgokat akarja csinálni, csinálhatja tőlem, de sokkal biztonságosabb élete lenne, ha előtte megszerzi a diplomáját.
Mert később ha nehéz helyzetbe kerül, akkor ezzel még mindig kezdhet valamit, de utólag már hiába gondolja meg magát, hogy mégis jól jönne az a diploma!
Még másfél évig kéne tanulnia, azzal nem veszt olyan sokat az életéből, és utána ha még mindig ezek a dolgok érdeklik, akkor csinálja ezt, de legalább szerezze meg a diplomát, ha elkezdte.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!