Anyukak Mit csináljak a lányommal? Hogyan tudnám jobb belátásra bírni?

"amióta kint volt dolgozni külföldön azóta"

Ez mennyire releváns információ? Most hol van a lány?

Figyi a húgommal is ugyan ez van.

Időnként lelép hónapokra, idegeskedünk miatta hogy mivan vele, majd amikor előkerül akkor meg jó minden, de utána megint kezdi a baromságait.

Amikor ez elkezdődött akkor volt 16 éves. Összejött egy sráccal 3 évig voltak jó kapcsolatban, 2 évig jó volt náluk minden, de akkor elkezdett kimaradni éjszakánként úgy hogy nem szólt előre hogy ez várható, és akkor betelt a pohár. Mi nem tiltottuk el, de mondtuk neki ha csak reggel jönne haza akkor legalább egy sms-t írjon vagy szóljon előtte hogy ne várjuk, ne idegeskedjünk. De nem tette meg.

Amikor 18 éves lett, és leérettségizett, gyakorlatilag 5 ösre, akkor úgy volt hogy egyetemre megy, de még érettségi előtt közölte hogy inkább kitanul egy szakmát és elmenne dolgozni. Szüleim nem erőltették, elfogadták a döntsét, de közbe kimaradt a suliból, odaköltözött a barátjához, aki verte, meg zsarolta őt. Amikor egyszer sírva futott haza hogy veri a barátja akkor egy darabig itthon volt, tanult, folytatta a sulit, utána megint lelépett egy társasággal és volt hogy napokig nem jött haza. Majd megint elköltözött, és elment dolgozni, utána meg megint haza.

Már 25 éves. Én a párommal élek együtt 29 éves vagyok, párom a húgommal egy idős, ő sem tud vele szót érteni. Időnként a húgom felhív hogy adjak neki pénzt kajára mert éhezik, akkor küldök neki, de anyámék szóltak hogy ne adjak mert csak hülyére akar venni hogy inni tudjon meg cigizni, és bulizni.

Nagyon elszúrta az életét, nem tudunk mit kezdeni vele.

Időnként előkerül hogy jó minden és megváltozik, de utána megint belekeverik valamibe és felszívódik. Már komoly rendőrségi ügye is volt, mert belerángatták valami lopásba és a húgom szívott meg mindent, megúszta egy felfüggesztettel a dolgot mert nem volt túl nagy érték, de azóta lehet már rég lecsukták, mert már fél éve nem tudunk róla semmit sajnos.

Anyámék már teljesen lemondtak róla, mert senkivel nem foglalkozott a családba, születésnapot, névnapot, egyéb családi dolgokat már évek óta elfelejt, meg nem is vesz róluk tudomást.

Amikor az ő szülinapja van már 3 héttel előtte telefonál hogy ő ezt kér, meg erre vágyik meg legyen buli, de mindig csak hazajön, felveszi az ajándékait, és mire ideér a család, a rokonok, a család barátok, fogja magát, és lelép. Már nem tartunk neki bulit lassan 2 éve, nem is jön haza, legutóbb is fél éve volt itthon, azt mondta hogy ő nem bírja tovább, és új életet akar, kezdeni.

Utána annyit mondott hogy elköltözött Szombathelyre, nincs innen túl messze egyébként, tudtuk is hogy hova megy, de amikor pár hónapja anyám elment a címre, akkor ott a lakó mondta hogy volt ott kb 2 hetet és elment innen, annyit tud hogy Olaszországba ment, de azt ugye kitudja. Akkor végleg lemondtunk róla, de azt elvárnánk hogy életjelet adjon magáról időnként.

Telefonját eladta valami idiótának, kártyával együtt, beszéltem az illetővel mondta is hogy kitől vette, és ennyi.

Sajnos nem tudtok mit csinálni, ha ő az agyába nem dönti el hogy változtatni akar ezen akkor ti nem fogjátok helyette. És mivel nagykorú, így nem dönthettek már ehelyette, meg a rendőrökkel sem vitethetitek haza.

Ha előkerül, akkor is két dolgot tehettek, vagy megmondjátok neki hogy bizonyítson, vagy ha annyira elege van a családból akkor kezdjen új életet amit támogattok is azzal a feltétellel ha nem keveri be a családot semmibe és legalább hetente ad magáról életjelet, vagy bármit ha kórházba került, vagy ha kimenne külföldre.

Már nagyon nem tehettek semmit sajnos :(

A húgomat nagyon sajnálom, de mindig nem lehettem mellette mert anyámék mindig utólag szóltak róla hogy náluk volt, én meg nem lakom otthon így fogalmam sem volt hogy mikor van ott és mikor nem.

Én a "gyerek" (25 éves) szemszögéből csak azt tudom mondani, hogy anyámék amióta felnőttem egyfolytában jobb belátásra akarnak téríteni, és fel sem tűnik nekik, hogy én nem ők vagyok, hanem egy másik, önálló ember. Folyton a nyakamba lihegnek a jó tanácsaikkal, meg majd megmentenek, mikor nem is szorulok a megmentésükre, ha normálisan elmondom, hogy én jól élek, boldog vagyok, elégedett, NEKEM JÓ, akkor hülye vagyok és ők jobban tudják és stb. stb. stb. Amiből eddig nem hagytam kimenteni magam, meg eltéríteni tőle, az csak csupa pozitív változást hozott az életembe, ha rájuk hallgatok sehol se tartanék, se pénz, se párkapcsolat, se semmi területén.

Egyszerűen nekem az minden vágyam, hogy szálljanak már le rólam. Én szeretnék velük normális kapcsolatot fenntartani, de képtelenek elfogadni, hogy nincs szükségem rá, hogy megszakértsék az életemet és folyton jobban tudják meg "segítsenek" meg stb. Egyszerűen néha azt gondolom, hogy a saját épeszem érdeklében a legjobb lenne elkerülni őket, de mindig megsajnálom őket, hogy de hát a szüleim, de hát szeretnek, de hát jót akarnak csak nem értik meg, hogy nem vagyok komplett idióta, de hát lenyelem, tolerálom, aztán mindig odajutok, hogy kész nekem ez sok, minden olyan szép és jó mikor távol tartom magam tőlük egy ideig, de ahogy megint közel engedem őket kezdődik a szakértés, finom célozgatás, kritizálás elölről aztán mikor már teljesen felbátorodtak, hogy haha! megint beeresztettem őket szépen az életembe, akkor megint túl messzire mennek.

én is a lány szemszögéből írnék. 18 évesen költöztem el a szüleimtől, most 25 vagyok, öntörvényű, fafejű, egy csomó rossz döntéssel a hátam mögött. de minden hibás lépésem közül a legelbaltázottabb, hogy bár folyton kerestem a saját utam, végül a rám erőltetett sztenderd elvárásoknak igyekeztem megfelelni: jó diploma, rendezett élet. ám mivel ez az egész kényszer, így nem is megy jól, egymást követik a kilengéseim, mert nulla lelkesedéssel fordulok a "céljaim" felé. a szüleim mindig támaszaim a leggázosabb helyzetekben is, és azt hiszem, most még mélyebben lennék, ha nem húztak volna ki annyiszor a bajból. de a legjobb az lett volna, ha egy olyan közegben nevelkedem a kezdetektől, ahol a szülők elképzeléseitől eltérően cselekedni nem jelent konfliktushelyzetet, és az embernek nem felnőttkorában kell megtanulnia, hogyan élje a saját életét, és milyen sokféleképpen is lehet élni. jobb lett volna úgy nevelkedni, hogy hibázni természetes, és nem katasztrófa, még akkor is, ha a következményei tartósak (kirúgás az egyetemről, munkanélküliség, terhesség, autóbaleset, pénz elherdálás, nemi betegség, akármi). jobb lett volna, ha megtanítanak önálló célokat alkotni, a mókuskerékbe kényszerítés helyett. nehéz nem ráerőltetni a saját értékszemléletünket a gyermekeinkre, tudom. bár az enyém még csak négy és fél éves, de érzem, hogy kihívás lesz később elfogadni, ha másképp gondolkodik. viszont saját meglátásom szerint akkor kezd el csúszni a lejtőn egy tizenéves, ha nem fogadják el, és nem tanítják meg a saját értékei szerinti jó döntéseket hozni. mert a balhés tinik és fiatal felnőttek nem önsorsrontó hülyék, csak mivel mást diktál a kint és a bent, tök nehezen igazodnak ki, és fogalmuk sincs róla, mi is a jó nekik igazán. nem kell ráerőltetned a lányodra hogy az egyetem az első, és engedd hogy hülye legyen. remélhetően nem fogja végérvényesen elrontani az életét, még ha néha úgy is tűnik. a világ nem dől össze akkor sem, ha mondjuk terhesen, pénz nélkül, összeverve hazaállít. ne sajnálj áldozatot hozni, tök természetes, hiába a szomszéd mari gyereke dolgozik és tanul egyszerre, továbbá hétvégente hazajár lenyírni a füvet, bevásárolni és főzni, közben meg karácsonykor eljegyezte a jani, aki épp most végezte el a jogot. egyáltalán nem kell kellemetlenül érezned magad, ha nálatok nincs mivel dicsekedni, hanem inkább gond és teher a lányod ballépéseinek elsimítása. nem kevésbé hiábavaló az ilyesmi, mint az, amikor az anyák azzal versengenek a homokozó szélén, hogy kinek szobatiszta már a gyereke. fogadd el a lányod.

nem szép tőle hogy szidalmaz titeket, de ne vedd magadra. zaklatott gyerek-felnőtt ő, normális ha kiborul és hülye. persze azért nem árt megbeszélni vele, ha bántó a viselkedése. de nyugodj meg. szeresd. ne féltsd. hadd költözzön el. hadd pasizzon. hadd szakadjon el a családtól. te meg állj ott, ha baj van. előbb-utóbb rendbe jönnek a dolgok, bízz benne. még ha újra és újra csalódsz is. szülőnek lenni mindig szívás egy kicsit, 18 feletti gyerekkel is.

Én is a lány szemszögéből írnék.

Bár én nem pasiztam és lekoptattam a pasikat és tanultam inkább érettségi után is. És most is dolgozok egy másik városban. A lényeg az, hogy nem járok haza. Anyut csak a szabadnapokon hívom fel (ő sose hív) a többiekkel nem is beszélek. Hogy miért? Mert nem érdeklem őket pedig én mindent megtettem azért, hogy büszkék legyenek rám.

Azt tanácsolom neked, hogy bánj a lányoddal úgy ahogy ő veled. Ha hazatalál a hülyeségek közepette akkor ne adj neki pénzt kaja van a hütőben, ruha a szekrényben. Tv-t tudja nézni, fürödni tud. Minek neki a pénz?? Szórakozásra? Akkor meg kell neki mondani, hogy dolgozzon meg érte. Nem hív fel? Jó amikor megtalálja a számodat akkor meg kell neki mondani, hogy Pl: túl késő van(este)aludni szeretnél hívjon fel másnap délelött, boltban vagy nem tudsz beszélni stb. Ha el akar kezdeni beszélni a gondjairól akkor mond meg neki, jól van kislányom 4-5 hónapig meg tudtál élni nélkülünk is erre is találsz(TE) megoldást, de pénzzel nem tudunk segíteni.

Vagy lendítsd el elötte, hogy hoppá elmegyünk apáddal és az öcséddel nyaralni pl(Hawaii-ra) :) Ja te is jönnél? Hát bocs, de nem voltál elérhető és még időben le kell foglalni az utat.

Amikor otthon van akkor átnézni rajta.Úgy beszélgetni a családdal mintha ott se lenne.(Pl: csak őt nem kérdezni meg mi lesz a vacsi. Aztán meg ha kérdőre von miért nem azt mondani neki, hogy ja azt hittem a barátaiddal szervezel esti programot. Vagy neki nem terítesz meg "véletlenül", és azt mondod neki, hogy bocs olyan régen nem voltál itthon elfelejtettem, hogy még egy PLUSZ főnek kell teríteni persze másik étkészletből.) Szóval úgy kezelni mint egy idegesnt/távoli kellemetlen rokont. Nélküle szervezni programokat. Ezzel eléred, hogy ő kezdeményezzen, ha majd tud normálisan gondolkozni és változtat a hozzá állásán akkor jöhet a boldog család. De ahhoz kell az is hogy dolgozzon és/vagy tanuljon. Emellett se pénzeld a szórakozássát. Csak ha közös veled vagy a családdal.

Sok sikert a lányhoz. És sajnálom, hogy ilyen lánnyal vagy megáldva és hogy az én anyám fele ennyire se érdeklődik.

8-as, te azért tedd rendbe a dolgokat a fejedben mielőtt gyereket vállalsz, mert ha szerinted ez jó nevelés, akkor majd csodálkozol, hogy miért vadult el tőled a gyerek.

Nem tűnik fel, hogy épp azt javaslod neki, hogy csinálja, sőt direkt nagyon feltűnően csinálja, ami miatt te ott keseregsz, hogy a gonosz szüleid hogy tehették meg veled?

Komolyan ezért nem tudnak az emberek elszakadni a 200 éves mintáktól, rossz szokásoktól, mert vinnyognak, hogy milyen szarul csinálják a szüleik, aztán ugyanazt csinálják, sokan még rosszabbul.