Ti mit tennétek a helyemben? Lassan egy éve rágódok/rágódunk, de nem találjuk a megoldást, olyan nehéz!

42 éves vagyok, van egy 17 éves lányom. 6 éve élünk együtt a párommal, akit mindennél jobban szeretek, a lányomat sajátjaként szeretni, neveli támogatja. Lényegében minden a legnagyobb rendben van, szeretjük egymást.

VISZONT. A párom 37 éves, és még nincs gyereke, természetesen nagyon szeretne. Már a kapcsolatunk első pár évében is felmerült a kérdés, de mindig elhalasztottuk (neki külföldi munka, nekem munkaváltás, költözés stb., stb). Most már viszont mindketten tudjuk, hogy nem halogathatjuk tovább a dolgot, mert csúszok ki az időből a szülésre. Lényegében vagy most belevágunk, vagy soha. Én el tudnám képzelni, hogy legyen egy közös gyerekünk, de ha igazán őszinte akarok lenni magamhoz, akkor nem akarok még egy gyereket. A lányom felnőtt, végigcsináltam (jórészt egyedül) minden nehéz időszakot, lassan egyetemre megy, elköltözik, csak pár éve jutottam el oda, hogy magamra is van egy kis idő, hogy kettesben is el tudunk menni nyaralni, hogy élhetem kicsit az életem. Szóval egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy előről kezdjem az egészet. Már energiában sem érzem úgy magam. Ő viszont tudom, hogy majd meghal azért, hogy gyereke legyen.

Egy éve örlődünk ezen, kezdi szétmarni a kapcsolatunkat is. Megért engem is, én is megértem őt, de egyikünk sem tud engedni. Szakítani sem akarunk, mert együtt képzeljük el az életünk hátralevő részét és soha senkit nem szerettünk ennyire. Mégis úgy érezzük, ha valamelyikünk nem enged, akkor ennek a kapcsolatnak vége lesz. De így gyereket vállalni, hogy engedek......de így benne maradni egy kapcsolatban, hogy lemondok a gyerekről ebben az életben. Jajj, megőrülök! Ti mit tennétek...őszintén!