Ti mit tennétek a helyemben? Lassan egy éve rágódok/rágódunk, de nem találjuk a megoldást, olyan nehéz!

Szerintem se vállalj. Írtad, hogy nem szeretnél még egy gyereket, plusz nem is érzed úgy magad energiában. Azért meg ne szülj, mert ő gyereket akar.

Egyébként a párom anyukája is későn szült, és olyan a viszonyuk, mintha a nagymamája lenne. A párom most 23 éves, van két nővére, ők 40 és 43 évesek. Anyukája már bőven túl van a hatvanon. Lehet, hogy én vagyok "más", de nekem ez furcsa. És a kapcsolatuk sem olyan mintha az anyukája lenne.

42 évesen rizikós a gyerekvállalás az ember nem bírja ugy már a terhességet sem sem éjszakázni, nagy kockázata van egy csomó betegségnek.

Én sem szülnék, bocs mindenkitől de én nekem kicsik a gyerekeim most és egyedül vagyok, de ha Mel Gibson térden állva könyörögne akkor se szülnék senkinek. Előre meg is mondom és vagy elfogadja vagy nem.

42 év éves vagy mire összejön kihordod 50 körül gyakoriak már az érbetegségek, szívbetegségek. Az a picit fel is kell nevelni, nem egyszerű.

Én nem szülnék a helyedben. Egyrészt már rég kicsúsztál az időből, hiába vagy még éppen alkalmas a szülésre, a tested leáldozóban van hormonálisan ezen a téren, kockázatos és megterhelő lenne már, másrészt pedig te nem erre vágysz. Teljesen megérthető, hogy most már szeretnél felszabadulni, több szabadságra vágysz és élveznéd az életed, ameddig még 100%-osan megteheted öregkori nyavalyák nélkül. Ha most megint gyereket vállalsz, akkor már rég öreg leszel, mire ő is kirepül otthonról, megint elmegy 20 éved arra, hogy magaddal semmit nem törődsz, csak a gyerek jólétével, igényeivel és végül ott állsz 62 évesen, hogy na most lehetne élni, de hát gondolom nem lassan 70 évesen tervezted ezt, hanem most.

Az a baj, hogy nem most kellene ezen rágódni, hanem rég szakítani kellett volna, ameddig míg nem fáj, mert mások az igényeitek. Hiába adod most be a derekad egy gyerekre, akkor is csak a párod akarata érvényesül, a te boldogságodnak erre az életre annyi... Biztos örülnél te is a babának, de lesz éppen annyi bosszúság és belefásultság is az egészbe, amiért nem élhetted végre nyugodtan és szabadabban az életed.

"tudom, hogy nagyon nem erre vágyom már és nem lennék boldog."

Ennyi. Tudom nehéz, de tényleg ennyi..

Ha nem lennél boldog, akkor ne vállald be. Neked már van gyereked, így tudod pontosan, hogy mivel jár.Pontosan ezért valószínűleg azt is tudod, hogy mit tenne a kapcsolatoddal, ha kimerült hormonbombaként vetnéd a párod szemére, hogy ez mind az ő hibája és hogy te ezt nem akartad.

Én azt mondom, hogy éld ki magad. Utazz, érezd jól magad és valósíts meg mindent, amire a lányod mellett nem volt időd.

Én is 42 vagyok mint te. Nem olyan rég még szültem volna...aztán váratlanul szétmentünk. És most hálát adok a jóistennek, hogy nem lett közös gyerek, most itt lennék egy tizenévessel, meg egy picivel egyedül. Semmire nincs garancia.

Most már biztosan tu8dom, én már nem akarok még egyszer szülni. Nem akarok mindent újra kezdeni...szép volt, nehéz de jó időszak, de elég volt. Most örülök, hogy már ki tudok mozdulni úgy, akár vásárolni, hogy nem kell a gyereket magammal rángatnom, már egyedül is otthon tudom hagyni.

Nem bántásból...de miért vártatok 6 évet, ha tudtátok, hogy párodnak nincs gyereke, és szeretne?

Most vagy 42, ha szülnél, már vagy min.43, aztán a gyes, 45 felett újra munkába állni, kisgyerekkel, nem könnyű.

Ezt a döntést neked kell meghoznod.