Elköltözés nehéz természetű édesanyától?

22 éves vagyok, közel a 23-hoz. 6 éve vagyok együtt a párommal és most már szeretnénk minél hamarabb összeköltözni. Amint lesz munkánk, sort is kerítünk rá. (Ő most tette le a szakmáját és már kapott is pár ajánlatot, én még egyetemre járok, de mellette dolgoznék.)

Viszont édesanyám sajnos nem könnyű eset. Elváltak és azóta kb csak én vagyok neki meg a nagyim. Ilyen helyzetben úgy gondolom, nagyon összetartónak kéne lennünk, viszont sajnos nem vagyunk azok. Persze anyagilag próbál mindent megadni, amit csak lehet, de sajnos a sok erőlködés közepette csak pont az vész el, aminek nem kellene. A szeretet. Úgy beszél velem sokszor, mint egy utolsó senkiházival, holott semmi oka nincs rá. Azon kívül persze, hogy 22 évesen már nem mindig szeretném pont azt és pont úgy csinálni, ahogy ő elképzeli. Valahogy olyan az egész helyzet, mintha a "tulajdonaként" kezelne. Ameddig jók az eredményeim és lehet velem büszkélkedni, addig rendben vagyunk, aztán amint közlöm, hogy pl. szeretnék elmenni a páromhoz egy hétvégére, máris én vagyok a legutolsó gazember, szó sem lehet róla. Mintha kb. 10 éves lennék.

Na és a kérdésem: ilyen helyzetben hogy tudnék úgy elköltözni itthonról, hogy a legkevesebb vita legyen köztünk miatta? Van esetleg vmilyen jó tanácsotok, vagy volt már valaki hasonló helyzetben? Sajnos tudom, hogy nem fog menni veszekedés nélkül. Hiába próbálok vele bármit is megbeszélni, ha olyan dologról van szó, amit ő ellenez, egyből elkezd veszekedni, nem hallgat észérvekre.