Mihez kezdjek magammal?

Engem gimi 3. osztálya után tapsoltak vissza egy tárgyból (nincs kit vádolni, az én hibám, semmit nem tanultam mert nem érdekelt). Egész nyarat azzal töltöttem, hogy minden nap beosztottam, mennyit kéne tanulni... Aztán 3 nappal a pótvizsga előtt összeomlottam, hogy meg fogok bukni, semmit nem tanultam. A maradék 2 napban a rémülettől bevágtam úgy a könyvet, hogy a tanár is megdöbbent, mindent tudtam.

Viszont utána sem tudtam hogy mit akarok. Még érettségi után elvoltam, tanultam nyelvet és letettem egy operátori vizsgát mert gyakorlatilag az ölembe hullott a lehetőség és ennyi... Nem tudtam mit akarok, semmihez se volt kedvem, tehetségem. Sikerült valahogy állást találni, tili-toli meló egy irodában. Viszont megtetszett a munka, az én munkám is megtetszett ott az egyik vezetőnek, mert pontosan dolgoztam. Helyettesítésre is több helyre engem raktak, aztán amikor megüresedett egy pénzügyes állás, akkor felajánlották nekem. Soha nem gondoltam volna hogy ezen a területen fogok dolgozni. Aztán egyre többet tanultam, belekezdtem még egy nyelvbe, szakmailag is képeztem magam, egyre feljebb jutottam... Annyira, hogy amikor majdnem 10 évvel később ott álltam két pici gyerekkel és a GYED után állást kerestem, az egyik ajánlatot én utasíthattam vissza, hogy bocs, kaptam jobbat. Miközben ismerős anyukák mondták, hogy nem tudnak elhelyezkedni, mert amint meghallja a munkaadó, hogy ovis/bölcsis gyerek, már be se hívják interjúra.

A két nyelv is magasszintű tudás, nemcsak cetli... Ja, és annak idején anyukámnak megmondta az egyik angoltanár, hogy nagy csodát ne várjanak tőlem, mert soha a büdös életbe nem fogok rendesen megtanulni angolul, mert nulla nyelvérzékem van. Ehhez képest egy hete külföldön egy angol cégnél angolul interjúztattak, és azt mondták, hogy az angolom megfelel. Hirtelen kellett váltani a másik nyelvre, pár mondat után mondták, hogy oké, ez tökéletes, még több is mint ami a pozícióhoz kell...

Tanulni is gyakorlatilag az érettségi után kezdtem, a mai napig nem értem hogy sikerült történelemből kihúzni azt a tételt, amit pont tudtam (pedig nem volt túl sok). Magyar érettségin meg pislogtam a tételre, hogy az meg mi, én a 4 év alatt ilyenről nem is hallottam....

Szóval még nem kell kétségbeesned, nem biztos, hogy egész életedben céltalanul fogsz lődörögni. Most tanulj a pótvizsgára, tegyél meg minden tőled telhetőt. Aztán ráérsz kitalálni, hogy mit akarsz.

Hm. Érdekes, én is ilyen vagyok. De azért mindig volt ami motiváljon. Mégpedig az, hogyha nem is tudom, hogy mi akarok lenni, mondjuk csak az utolsó pillanatban döntöm el, hogy hova adom be a jelentkezésem, akkor ne kelljen már ide oda kapkodni, hogy hova lesz elég pontom. Szóval elég rendesen tanultam, pár tantárgyon kívül mindenből ötös voltam egy viszonylag erős gimiben.

Egyébként úgy látszik, hogy ez megdőlni látszik, mert már nagyjából eldöntöttem, hogy hova akarok menni. Legalább van egy kiindulási pontom.