Mit kezdjek magammal, hogy elfelejtsem?

Nyáron megismerkedtem egy sráccal, aki mindig ugyanabba a suliba járt mint én, csak eggyel alattam. Nem vagyok egy nagyszájú lány, szóval nem is ismertem annyira ameddig egy suliba jártunk, de idén együtt mentünk táborba, és láttam, hogy szomorú. Ezért leültem mellé, és dumáltunk. Soha nem gondoltam rá, hogy ez komolyabb lenne, csak fel akartam vidítani. 10 napos volt a tábor, és egész végig rossz volt a hangulata, ezért végig vele voltam. Ott voltak az osztálytársai is, és mind mondták, hogy sajnálják, hogy nem ismertek meg előbb. Aztán úgy a tábor felénél, mikor senki nem volt a szobájuk környékén, behívott, és átölelt, és simogatott, és beszélgettünk, és nagyon jól éreztem magam vele, majdnem megcsókolt de egy szobatársa benyitott. :( És utána is sokat voltunk együtt, de már nem volt ilyen alkalom. Tudom, hogy régen volt már, de akkor sem tudom kiverni a fejemből amiket akkor mondott, hogy milyen jól éreztem magam vele, és ráadásul minden reggel vele megyek egy buszon, meg 3 haverjával, köztük van az egyik aki benyitott a szobába. Ameddig a buszmegállóban állunk, nagyon jól elvagyunk, és beszélgetünk, nevetünk, mindig közel jön hozzám, de amikor felszállunk a buszra, mindennek vége van. És nagyon kell figyelnem, hogy ne bámuljam. Most meg nem tudom mit csináljak, már nem bírom... Csak szórakozik velem?